Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Célegyenesben?

tem elvégzése után egy szemesztert hallgatott Münchenben, kettőt Berlinben. (Cserés Miklós Münchenben Kutscher professzor óráit látogatja, Berlinben pedig Petersen professzor színháztudományi tanszékét.) Szerződteti dr. G. Kovács Tibort, aki — Cseréshez hasonlóan gimnáziumban tanít — diplomája megszerzése után elvégzi a párizsi Conservatoire de musique et de declamation tanfolyamát, és ezzel egyidejűleg asszisztensként Charles Dullin munkatársa. 1943 őszén, amikor Németh Antal kilencedik évadját kezdi meg a Nemzeti Színházban, a budapesti egyetemeken és a főiskolán (több jel mutat arra, hogy a vidéki egyetemeken is) szóbeszéd tárgya, hogy megindul a Színművészeti Akadémia új tagozata, ahol színházveztőket és rendezőket fognak képezni. Az érdeklődés máris nagynak nevezhető. Az ország a végkifejlet felé rohan. Az értelmiségi pályára törekvő fiatalok túlnyomó többsége számára nyilvánvaló, hogy a háborút elvesztettük. Arra is számítanak — ez talán a nagy tragédiák előtt mindig jelentkező irracionális reménykedés következménye —, hogy a korszakváltással felszínre jutó új vezetés számítani fog rájuk — tudásukra, új Magyarországot felépíteni akaró elszánásukra. Olyan következtetésre, amit Bibó István interjúkötetében találunk, álmában sem gondol senki: „Nemrégiben nagy csodálkozásomra Tettamanti Károly egyetemi tanár, aki annak idején a Márciusi Front egyik tagja volt, akivel akkor sokat voltunk együtt ezekben az ügyekben, idézte egy akkori kijelentésemet, amely úgy szólt, hogy addig itt nem lesz semmi, amíg ezt az úri osztályt ki nem irtják. Ezt így bizonyosan nem mondtam, mert sem akkori, sem jelenlegi fogalmaim szerint soha senkit nem akartam kiirtani, de ha a kiirtás helyébe a felszámolást helyezzük, akkor teljesen nyugodtan mondhattam ezt... ".

4 Nos, ilyen és hasonló elképzelések az akkori egyetemi ifjúság többségének fejében meg sem fordultak, talán csak egy-két, osztályától megcsömörlött személynek. Ezt az ifjúságot a Kállay-kormány ügyes hintapolitikája a biztos jövő képével biztatja. Az ország 1943-ban viszonylagos szabadságban él. Mindenki a háború gyors befejezésére számít. A napilapokban közölt térképeken követni lehet a náci hadsereg elszakadó hadmozdulatait. A sajtó (a csodafegyverben bizakodó nyilas és más szélsőséges jobboldali orgánumok kivételével) nyíltan tárgyalja a Harmadik Birodalom kifáradását. A kormány számos alkalommal kinyilvánítja, hogy bízik a háborúból a békébe történő zökkenőmentes átmenetben. Például 1943 decemberében avatják fel Európa legmodernebb hangversenystúdióját a Magyar Rádióban. Politikai gesztusként értelmezhető a baloldaliságáról ismert Hegedűs Tibor kinevezése a Víg- és a Pesti Színház élére. Németh 1943 nyarán mindent megmozgat, hogy az új akadémiai tagozat ősszel, tehát az évad kezdetén meginduljon. Kiss Ferenc azonban még taktikázik, a kulturális tárca irányítóinak is vannak kétségeik. 99