Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Célegyenesben?

CÉLEGYENESBEN? Ma természetes dolognak tekintjük, hogy itthoni ügyekben szava van annak, aki eredményes munkájával külföldön hírnévre tett szert. Nem volt ez másképpen a Monarchia felbomlása után ocsúdó csonkaországi társadalomban sem. (A Monarchiában, tehát egy közép-európai birodalomban erre még nem helyeződött akkora hangsúly.) Németh vázlatosan követett pályafutásának számos külföldi vonatkozása is erre mutat. Tényként kell elfogadnunk a külföldi szereplések tekintélynövelő hatását. Az más kérdés, hogy Németh Antalnak a második világháború alatti külföldi tevékenységét színháztörténetünk nem jegyzi. A magyar kultúra külföldi megjelenésének pedig ez egyáltalán nem elhanyagolandó része. Németh itthoni „harmadik utasságát", vagyis minden bal- és jobboldali pártmozgalomtól való távolságtartását külföldön, úgy tetszik, feladja. Ott álarc nélkül tevékenykedik, valósággal kései követe a XIX. századi nagy korszaknak, melyben színházművészetünk kiteljesedett, nagy nemzeti drámáink megszülettek. Már első külföldi vendégszereplése is az Anschluss előtti Ausztria rádiójában a Csongor és Tünde bemutatását szolgálta. (Mohácsi Jenő fordításának felhasználásával és Polgár Tibor zenéjével.) Amikor Hamburgban megrendezi Az ember tragédiáját, az érvényben lévő náci törvényekkel szemben ismét csak a zsidó származású Mohácsi Jenő fordítását használja, mégpedig Mohácsi Jenő személyes jelenlétében. Hóman távozása után ennek a külföldi sikersorozatnak súlya van a kultusztárca új vezetőjének akaratával szemben. Csak példaképpen említjük, hogy 1942 végén, alig öt héten belül Szinyei Merse miniszter kétszer kénytelen parafálni Németh külföldi szerződéseit. („Németh Antal rendezői munkája ellen nem teszek észrevételt.") E két rendezés színhelye a finn Nemzeti Színház és a Théatre National Populaire, a párizsi Chaillot palotában.

1 A svájci Tragédia-rendezésről (1943. február 11-i be97