Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Egyedül

EGYEDÜL Hóman Bálint 1942. július 4-én keltezett levelében

1 tájékoztatja Némethet, hogy a kormányzó előző napon elfogadta lemondását. Az utód: Szinyei Merse Jenő. (Magyar Bálint bizonyítható állítása szerint Szinyei Merse Németh Antal egyik, immár jelentős hatalomhoz jutott ellensége

2.) Valamiféle fordulatra 1941 utolsó hónapjaiban Németh is számít. De ő is, mint sok más külpolitikában járatlan személy, Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszter távozásától várja a fordulatot. (Bárdossy László üzen hadat a Szovjetuniónak, 1941. június 26-án, s az ő kormányzása idején kerül hadiállapotba az ország az angolszász hatalmakkal.) A Német Birodalom nyomására, de főképpen a szomszéd államokkal folytatott rivalizálási harc miatt, mint az várható volt, felbolydulnak a belső politikai erők is. A kormányzó 1942. március 9-én végre eltávolítja Bárdossyt és a kormány élére Kállay Miklóst nevezi ki. A kabinet egyelőre változatlan, de a kultusztárca hatáskörét leszűkítik a kormányba jutott Imrédy-párti miniszterek. Horthy csak nagyon rövid ideig élhet abban az illúzióban, hogy megállította a Bárdossy személyéhez kapcsolt nemzetvesztő politikát. A tengelyhatalmak nyomása erősödik, megkezdődik a második magyar hadsereg kiszállítása a szovjet frontra, az új német—magyar „árucsere" megállapodás eredményeként korlátozzák a hazai fogyasztást (élelmiszerjegyek stb.), milliárdokra nő a Német Birodalom pengő-tartozása. Nem kétséges, hogy a Kállay-féle politika válaszút elé álh'tja Hóman Bálintot. Barátjának és munkatársának, Szekfű Gyulának 1941 karácsonyán a Népszavában megjelent írása, majd sorozata, a Valahol utat vesztettünk a Magyar Nemzetben elmélyíthették belső konfliktusát. De Hóman ekkor már nem tud kiszállni abból a politikai hajóból, aminek 1939 után utasa lett. Tíz hónappal később maga Szekfű rajzolja meg Hó83