Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Tudok én küzdeni remény nélkül is"

A hibák és hiányok fokozott mértékben mutatkoznak a tantervben — írja jelentésének második részében Both Béla. Ebből megtudjuk, hogy az előkészítő osztály (első évfolyam) heti harminc órájából 18 esik a gyakorlatiakra (beszédgyakorlat és szavalás). Az elméletre fordított 12 órából a magyar nyelv heti két órában szerepel, és főleg magyar irodalomtörténetet ad. „Sok az óra, túlrészleteződik az anyag, s a kollokvium után éppúgy nem marad meg semmi, mint a középiskolai tanulmányoknál". „Költészettan heti 2 óra. (...) S a végzett akadémistáknak sejtelmük sincs a verstanról. (...) Művelődéstörténet heti 2 óra — egy órára kellene szűkíteni. A német nyelv heti 1 óráját fel kellene emelni heti 4 órára, ugyanígy a francia nyelvét is, s a nyelvek tanulásával kapcsolatban módot kellene nyújtani a növendékeknek nyáron külföldön való tanulmányútra. (Az ösztöndíjaknál feltétel volna a külföldre való utazás.)" Both Béla ezt követően kitér a beszédgyakorlat és a szavalás tanítására. Elképesztő tényeket tár fel: 14 vagy 20 növendék egy-egy délután (3 óra hosszat!) ugyanazt az egy verset mondja el, s a tanár teljes apátiával hallgatja az állandóan ismétlődő szavakat. Hettyey tanárnőnél annyi és olyan változatos a feladott anyag, hogy annak elvégzésére nem elég az év, maga a tanárnő sem képes észben tartani, sem a növendék megtanulni. Mindennek természetes következménye, hogy „az órák általában 3 éven keresztül szövegtudás nélkül folynak le, mindig könyvvel a kézben". Túl sok az óra — szögezi le Both —, az elmélet túlteng a gyakorlat rovására. A helyzet nem változik lényegesen az I. és a II. évfolyam tantervében sem. A korrepetáló órák, amelyeket Odry rendszeresített, már nincsenek felvéve a tanrendbe. Both kifogásolja azt is, hogy az előkészítő osztállyal lényegében a felvételi vizsgát helyettesítik. De a legnagyobb hibát a tanítási rendszerben látja: „A gyakorlati tanárok közül mindenki minden osztályt tanít. Ez az egyéni rendszer csődjét jelenti. Heti 5 munkadélutánon 5 tanár foglalkozik egy-egy osztállyal, vagyis egy tanár egy osztályt egy héten csak egyszer lát viszont. Semmi mód nincs arra, hogy ennek az egy alkalomnak három órája alatt közel jusson egymáshoz növendék és tanár, de még arra sem, hogy komoly munkát tudjanak végezni". Both Béla jelentésének befejező részében a tanítási rendszer reformjával foglalkozik, elsősorban az óraelosztás kedvezőbb arányainak kialakításával. Erre a vizsgaelőadások körüli szervezetlenség vezeti. A végző növendékek ugyanis az egész tanévben kizárólag a vizsgaelőadás szerepeinek megtanulásával foglalkoznak, s közülük azok, akik kisebb szerepeket kaptak, kilenc hónapon át tétlenül ülik és statisztálják végig kollégáik próbáit. Both megemlíti, hogy ezek a fiatalok, de a főszerepekre kiválasztottak is, korábban már számos újítási javaslattal fordultak az igazgatósághoz. Meghallgatásra azonban egyszer sem találtak, s ennek következtében a fiatalok opponálási hajlama növekedik. A többség azonban lassan 76