Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
„Tudok én küzdeni remény nélkül is"
belátja, hogy a megszerzendő diploma reményében jobb a kényszerből vállalt lapulás, kivárás. Both Béla Jelentése egyrészt bizonyítja, másrészt erősíti Németh Antal szándékát, hogy átfogó színházi reformja érdekében be kell törnie a Színművészeti Akadémiára. Az akadémia teljes átvételére magas támogatókra lenne szüksége, de ilyenekkel — akik megfelelő politikai súllyal is rendelkeznek az összes nyilas párthoz egyformán tagként tartozó Kiss Ferenccel szembeállíthatóan — nincs kapcsolata. Máig tartja magát az a hiedelem, hogy Németh legfőbb mentora Hóman Bálint volt. Ha ez a feltevés igaz lenne, akkor vajon Hóman miért nem támogatta Némethet az akadémia feletti szupremáciájának elfogadtatása érdekében? Különösen az 1937-ben sikeresen lebonyolított centenáris ünnepségek után, az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus látványtervezésének, -rendezésének elismeréseként? A kérdésekre csak egyféle válasz adódik: 1937-ben, '38-ban maga Hóman is védekezik a jobboldali támadásokkal szemben. Hómant támadják mint kultuszminisztert (1937. május 19-i képviselőházi beszédében idézi egy őt támadó újságcikk részletét: „A kultuszminiszter úr tegnapi beszéde után feltétlenül tartozunk a Nemzeti Színház igazgatóságának, ha azt nem Németh-rezsimnek, hanem ezután Hóman-rezsimnek nevezzük. Ez Hóman-rezsim." 1 9, és támadják mint történészt is. Az inkriminált cikkre a tudósi önérzetében sértett Hóman ugyanezen a képviselőházi ülésen hosszasan válaszol, s beszédét e szavakkal zárja: „A cikkben foglalt tudományos gyanúsítást és fenyegetést azonban éppoly határozottsággal, mint azt, hogy felelőtlennek nevezett bennünket, innen e Házból visszautasítom. (Helyeslés. — Andaházi-Kasnya, Béla: Ezek csinálják az antiszemitizmust!)" Kiss Ferenc, aki akaratlanul is élvezi a rövidlátó baloldali sajtó támogatását, valójában az erősen szervezkedő jobboldalra támaszkodik 2 0. Hatalmát erősíti az 1938. XV. tc. 2. §-ának b. pontjában foglalt utasítás, mely intézkedik a színművészeti és filmművészeti kamara felállítása tárgyában. A Budapesti Közlöny 1939 nyarán (augusztus 26-i kelettel) jelenteti meg a rendeletet. A rendelet megfogalmazása és érvénybe léptetése között Németh elszánt harcot folytat a magyar színésztársadalmat mélyen megalázó diszkrimináció ellen. A Nemzeti Színház 1938. december 10-én megtartott társulati ülésén foglal állást az ellen, hogy a színháztól dr. Hosszú Zoltánt és Lehotay Árpádot jelöljék a kamara előkészítő bizottságába. Ezt követően Németh levélben fordul az állami színházak felett miniszteri hatáskörrel felügyeletet gyakorló Zsindely Ferenc kultuszállamtitkárhoz, s ebben határozottan leszögezi, „hogy mindaddig, amíg a, kamarai előkészítés ügye revízió alá nem vétetik — a jelenlegi eljárások káros következményeit beláthatatlannak tartva —, az adatok kiszolgáltatását a Kamara Előkészítő Bizottságának megtagadom". 2 1 77
