Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

A készülődés évei

A KÉSZÜLŐDÉS ÉVEI A huszonhatodik életévét éppen betöltő Németh Antal berlini tanulmányújának egyik legjelentősebb felismerését fogalmazza meg a szegedi Színházi Újság hasábjain, amikor — már külföldi példákra is hivatkozva — ismét visszatér a hazai rendezőnevelés és színészképzés nyomorúságos viszonyaira. Expressis verbis leszögezi: „A magyar színházi kultúra legnagyobb jelentőségű problémája: az új színházi generáció nevelése. A jövő képe attól függ, milyen lesz az új színész- és rendezőnemzedék".

1 Köntörfalazás nélkül tárja fel a színészképzés hibáit, ostorozza a színiiskolákat, amelyek „ontják a színészproletárokat". A rendezőnevelést azért nem minősíti, mert olyan nincs! Ugyanakkor „Berlinben az egyetemen tanítják a színpadi rendezést!" Egész cikke csupa felkiáltójel. A németországi négy egyetemi Színháztudományi Intézetben folyó rendezőképzést — nyilvánvaló, hogy megszégyenítő szándékkal — elemi iskolai színvonalon ismerteti. A nevelés jelentőségére figyelmezteti a színházat elsősorban üzletnek tekintő szakembereket, amikor megnevezi a német tanítómestert: „Múlt év decemberében bekövetkezett haláláig (1928 decemberében), Prof. Ferdinand Gregori, a német színjátszás egyik legkiválóbb alakja tanította a rendezést". Egyébként Németh mindig mély tisztelettel beszélt Gregoriról, akinek mindössze három hónapig hallgathatta előadásait. Példaképe volt Gregori abban is, hogy jóval Reinhardt előtt, még a naturalizmus fénykorában stilizált színpadképeket alkalmazott. A Színházi Újságban megjelent cikk megfelel az „alsóbb néposztályok" felé forduló klebelsbergi művelődéspolitikának. Glatz Ferenc a Nemzeti kultúra - kulturált nemzet című tanulmánykötetében megemlíti, hogy a húszas évek gazdasági konszolidációját követően Klebelsberg — elfogadva a szociáldemokrata párt javaslatát — erőteljesen szorgalmazza demokratikus tendenciájú művelődési programjának megvalósítását. 41