Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Függelék - Az ember tragédiája 1944~es új rendezői terve (Németh Antal előadássorozata a rendezőképző akadémián)

egyik 1948-ban megjelent művének címét: The Ideas of March —, hozzátéve, hogy a neves író ebben a magyar szabadságharc hőseinek hódol. De Németh Antal a nemzet politikai élet-halál kérdéseire a színházban akar válaszolni, s erre a Tragédiát különösképpen alkalmasnak tartja. A madáchi mü a rendezőt más szempontból is izgatja: „A változatlan írói mü theátrális megjelenítésének szüntelen metamorfózisa a színháztörténelem legizgalmasabb fejezetét jelenti."

3 Harmincnégy évvel később az említett visszaemlékezését is ezzel a felismeréssel kezdi: „Színházi rendező számára nem tudok izgalmasabb feladatot elképzelni, mint olyan müvek színre vitelét, melyeknek megalkotásánál a költő nem gondolt színházi előadásra. A nagy drámai költemények (Faust, Peer Gynt, Az ember tragédiája stb.) a színház erőpróbái."

4 Németh Antal 1932-től kezdve foglalkozik behatóan és több szálon a Tragédiával. Az első periódust a tudományos munka és a rendezői tervek jellemzik. Már ekkor a Tragédia külföldi megismertetése a célja, egyelőre sikertelenül. (Erőfeszítéseinek első eredményeként 1937. október 29-én a régi hűséges barát, Blattner Géza a párizsi Le Théatre de l'Arc-enCiel-ben — a „magyar marionettek" színházában — bemutatja Fernand Pignatel és S. de Welles fordításában a Tragédiát.) Németh Tragédia-rendezéseinek története az 1934. évi puritán színrevitellel kezdődik. E sorban kimagaslik az 1937. évi ún. centenáris Tragédia-rendezése (erről részletes leírás jelent meg a Nemzeti Színház centenáriumi évének emlékalbumában). Ebben a nagyszabású előadásban Lehotay Árpád, Tőkés Anna és Csortos Gyula játsszák a főszerepeket. (A rádiófelvételnél Németh leváltja Csortost, s a helyére a hibátlan szövegmondásáról ismert Uray Tivadart állítja.) Némethet ekkor már erősen foglalkoztatja, „hogyan lehetne a nézők figyelmét minél hatásosabban, vizuálisan, a költői szavakon tiíl is felhívni a belső fordulatra Ádám életprogramjában".

5 A megoldáskeresés vezet az 1939-i kamaraszínházi és 1940-ben a Frankfurt am Main-i előadásokhoz. A frankfurti rendkívüli siker indítja arra Némethet, hogy 1941-ben (a frankfurti színpadkép másolatában) új szereplőkkel — Szabó Sándor, Lukács Margit és Kiss Ferenc — folytassa a magyarországi Tragédia-sorozatot. Ekkor ötlik fel benne az a gondolat, hogy miképpen lehetne elfogadható megoldást találni a „középszínpadok" számára is. Az elgondolás kidolgozásához Németh a fiatal, Képzőművészeti és Színművészeti Főiskolát végzett Fábry Zoltánt szemelte ki (megfigyelő hallgatója az 1944. évi Színházvezető- és Rendezőképző Akadémiának is). Ebből a közös munkából születik meg a Lehotay Árpáddal, Könyves Tóth Erzsivel és Kovács Károllyal bemutatott Tragédia. Talán e felületes áttekintés is igazolja, hogy Németh milyen fokon élt együtt a Tragédiával. Állandóan kereste a legjobb interpretálási lehetőségeket, a monumentális szabadtéri színpadi megoldásoktól a zárt és a végsőkig leegyszerűsített kamaraszínházi formáig. Koltai Tamás megálla200