Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
Függelék - Az ember tragédiája 1944~es új rendezői terve (Németh Antal előadássorozata a rendezőképző akadémián)
pítását, hogy Madách drámai költeménye egész életén át foglalkoztatta, talán csak annyiban egészíthetnénk ki, hogy Némethnek a Tragédia nem csak művészi okból lett rögeszméje. Önmagunkat ismételjük, ha újra elmondjuk, hogy Madách müvének terjesztése, a külföldi előadások, fordítások kiharcolása nem az „önmagát játszó rendező" egocentrikus célja, hanem egy mélyen átélt nemzeti érdek és érték felismerésének a következménye. Mi, hallgatók, minderről természetesen ekkor még csak édeskeveset tudtunk. Hogy a Tragédiát a Nemzeti Színház állandóan műsorán tartja — hát istenem: ez a kötelessége! Számunkra ez olyan természetes volt, mint a kalendáriumban ciklusosán visszatérő pirosbetüs ünnepek. A szöveggel kapcsolatban meg kell említenem, hogy emlékezetem szerint Németh egy alkalommal — jóval később — Beöthy Zsoltot idézte, aki az eszkimó-jelenetet egyenesen undorítónak nevezte. Ebből azonban nem szabad arra következtetnünk, hogy a fentebb vázolt koncepcióból hiányzó eszkimó-jelenetet Németh tudatosan hagyta volna ki. Ha erre gondolt volna, akkor ennek magyarázatával nem maradt volna adósunk. A tanulmányból kibontakozó új rendezői elképzelés, amely a „színpadi tér folyamatosságát" filmszerűen akarja megvalósítani, összefügghetett Németh akkori munkájával. Németh ekkor valamiféle reális esélyt látott az egész magyar színjátszást érintő tervének végrehajtására. Monumentális, színes hangosfilmet akart készíteni — 1944 nyarán! — a Tragédiából. Mint írja: „Ebben a filmben valamennyi magyar színész szerepet kapott volna, az egyes történelmi korszakokat pedig az arra legalkalmasabb magyar díszlettervezőkkel szerettem volna terveztetni, mindegyik színt mással, hogy a film a korszak magyar színházművészetének teljes enciklopédiája maradhasson akkor is, amikor más szempontból talán elavul. Abban az időben, amikor egy átlag magyar film húszezer pengő költséggel készült el, százezer pengőt hoztam össze erre a célra". 6 A megvalósítás, a magyar színjátszás immunitását erősítő Tragédia-film elkészítése, a szakmai körök kicsinyes féltékenysége miatt — elmaradt. Németh Antal ilyenirányú — a színésztársadalom egészét érintő — törekvéseinek ez a második zátonya. Az elsővel, a vidéki színházak „nemzetiszínházítási" tervével, melyről a maga helyén már beszámoltunk, úgyszintén kudarcot vallott. A színházvezető szemináriumon ismertetett új rendezői terv elsősorban ehhez az elképzeléshez igazodott, ugyanakkor figyelembe vette a Tragédia új színpadi megjelenítését is. Itt kell megjegyezni, hogy Németh utolsó nagyobb írásában részletesen tárgyalja a falanszter-jelenet „filmes" rendezését. Ez több vonásában emlékeztet a szemináriumon ismertetett falanszter-koncepcióra. Tartozunk annak megállapításával, hogy a Tragédia utolsó rendezői koncepciója megvalósításának elmaradásával a magyar és az európai színházművészet egyenlő mértékben szenvedett veszteséget. Németh An201