Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Függelék - Az ember tragédiája 1944~es új rendezői terve (Németh Antal előadássorozata a rendezőképző akadémián)

hordanak. Ez a megoldás rossz, hibás, mert azokban a képekben, ahol az egocentrikus Ádámmal találkozunk, ott Madách szelleme kamaraszerü megoldást kíván. Vannak képek, melyekben a tömeg szemben áll az egyénnel (Alexander Bernát ezt tévesen az egész Tragédiara vonatkoztatta), vannak viszont olyan képek, melyekben az egyén egy eszmével áll szemben. Ennek megfelelően azokban a képekben, melyekben az altruista Ádámot látjuk nagy eszmékért hevülni, monumentális színpadkép kialakítására törekszünk (Athén, Bizánc, falanszter). Az egyiptomi, római és prágai színek zárt térben játszódnak. A zárt és a monumentális képek ritmikusan váltják egymást. Például a kilencedik szín Danton-jelenete kompromisszumot kíván. Nagy gondot kell fordítanunk a színek szimbolikájára. Minden jelenetnek meg kell keresnünk a jellemző színét, abból kiindulva, hogy minden jelenet más és más színű. Vannak hideg és meleg színek. Az altruista jeleneteket meleg, az egocentrikusokat hideg színnel világítjuk meg. A színek segítségével pszichológiai hatást érhetünk el. Szín váltással jól érzékeltethető Ádám konfliktusa. Az egyes képeken belül két motívum szerepel: a hit és a kiábrándulás. Míg Ádám nem jut el a jelenet „klimaxáig", a színpad olyan színt kap, mely megfelel a történelmi képen belüli karakterének. Amikor Ádámban végbemegy a cselekményhez igazodó lelki változás, megváltozik a színpadkép színe is. De a kiábrándult Ádám a változás után azt a színt kapja, amit a következő képben akarok alkalmazni. Ez lehet meleg szín is, ha a következő kép ezt kívánja. A vetített szín funkciója az, hogy érzékeltesse Ádám lelki törését, és átkösse a jelenetet a következő képbe. Nézzünk meg egy ilyen belső változást. Hogyan oldjuk meg az egyiptomi szín törését? A vetítőfelületekre kavargó, balra rohanó mozgást vetítünk, majd amikor a kavargás megszűnik (lassan elmosódik), előbukkan a gúlatörmelék. Ezt is átmenetekkel oldjuk meg: egy gúlarészietet látunk új állapotában; szélvihar támad, s amikor megszűnik, a fátyolfüggönyön megjelenik egy múmiafej. A múmiafej lassan belemosódik a háttérképbe, eltűnik, és már csak a gúla romjai látszanak. Ádám és Lucifer előrehaladása jelzi a következő szín közeledését. Ehhez mozgó, álló és visszatérő vetített képeket alkalmazok. Megjelenik egy féloldalt álló dór oszlop, ezzel az épületet jelző képpel lépek át az ötödik, athéni színbe. Athénban vagyunk. Ebben a jelenetben érzékeltetnünk kell a szabadság levegőjét. A falak kinyílnak a természetre (tenger, ég). Architektúrát nem szabad alkalmaznunk. Ádám a futószalagon, a mozgó járdánkon indul előre — látszólag. A valóságban hátrál. Eközben hangzik el Lucifer négy sora: „Ne oly vágtatva...". 193