Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Függelék - Az ember tragédiája 1944~es új rendezői terve (Németh Antal előadássorozata a rendezőképző akadémián)

Az athéni színben a színpad hátra lejt, a tömeget hátulról hozzuk fel. Csak a tömeg első sorát látjuk teljes alakban. (A mögöttük állókból csak fejek, karok látszanak.) Az optimista Ádám lassan, fokozatosan kiábrándul hitéből, ezt a színek negatív játékával kísérjük. A szereplők hellenisztikus kori ruhákban vannak. Halk zenére táncoló csoportok alakulnak, mind erősebb a bacchánsnők koreografált mozgása... Ádám és Éva kifelé haladnak, egy zárt hátterű képbe lépnek. Ez Róma, Madáchnál: nyílt csarnok ... A háttéren egy foltnyi részen már ragyognak a bizánci csillagok. Elől párok hevernek. Köztük, mellettük két pár: Ádám—Éva, Lucifer—Hippia. A háttérben^ gladiátorok játékát látjuk. A „döghalál" kiáltás elhangzásakor Ádám, Éva, Lucifer és Péter apostol vannak a színen. Ádám menekülni akar a római énjétől. Letépi magáról a tunikát, alatta a paradicsomi kép Ádámja. Jelenlegi létállapotából új létállapotba rohan. Éva elfordul, a kép hátratolódik, a fénykör bezárul. A zene ereje megkettőződik: ókeresztény himnusz. Ádám Péterre támaszkodva távozik. A fény már csak Ádám fejét világítja meg. Péter eltűnik. Ádám ismét egyedül. Rálép a futószalagra, közben magához veszi a kellékeket. A futószalagon mögötte felsorakoznak a keresztes vitézek. A kép átmosódik a bizánci színbe. A háttér ezúttal sem architektonikus, hanem nyitott. A város széle látszik. Később máglyafény lobban fel. Fákra kötözött eretnekek mellett énekel a kórus. A fellobogó fáklyafény megteremti az átmenetet a prágai színhez. A Kepler-jelenet alatt a háttérben már ott a párizsi tömeg. A Kepler-jelenet végén nyitott színpadképet teremtünk. A guillotine-játék a Tragédia első részének záróképe. A vörös égen átsuhan a forradalom géniusza, majd a kép leszükül, a fejgép csak a zuhanó guillotine-kést világítja meg. A késen végigsiklik a fény, majd eltűnik. A kés nyomán felfröccsenő vért elnyeli a sötétség. Szünet. (Mint látjuk, a Faust-reminiszcenciáról árulkodó második Kepler-képet Németh elhagyta. — S. E.) A szünet után következik a Tragédia legnehezebb, műszaki és dramaturgiai problémákkal zsúfolt képe: a londoni szín. A Tragédia egész színpadi pályafutásán ez okozta a legtöbb gondot a rendezőknek. A londoni szín szemléletesen állítja elénk a diszharmóniába zuhant kort. Ádám előtt nagyvárosi jelenetek peregnek le, és ő nem aktív együttjátszó, hanem csak néző ebben a színben. A képek alsó sorában jelennek meg a munkások. (A munkás öl, barátai elpártolnak tőle, kivégzik.) A ki végzési jelenet a tizenegyedik szín egyik legnehezebb feladata. Szük képet adunk, s ebben az egész hipokrita társadalom keresztmetszetét. Madách kettős lelki beállítottsága ebben és az előző párizsi színben mutatkozik meg a legerőteljesebben. Ne feledjük, Madách 1853-ban 194