Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
„Hiszek a színház halhatatlanságában"
na 1957—59-ig Kecskeméten voltam, ahol körülbelül ugyanúgy éreztem magam, mint Katona érezhette magát, de én nem haltam bele ebbe az alföldi városba, mint ö, a szerencsétlen, mert 1959-től Pécsett dolgoztam. Minthogy azonban első produkcióm — a Macbeth — nagyobb sikert merészelt aratni, mint tehetségtelen igazgatóm erőlködései, attól a pillanattól kezdve száműztek az operarendezés területére, ahol ugyan megpróbálta el-elrontani elképzeléseimet, de — ha visszhangtalanul is — néha mégis sikerült Európát varázsolni a pécsi színpadra. Végre felhelyeztek Pestre az Orsz. Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályához, s innen mentem nyugdíjba 1966 nyarán. Pesti lakásunk 1960-ig változatlan volt, akkor a háziúr lakáscserére kényszerített. Új címem: VIII., Korányi Sándor utca 4. Az első öt-hat évben állandó ingajáratban voltam szerződtetési helyem és Budapest között. Pirkó, 4 3 ha nem is művészi rangjához méltó szerepekben, de aránylag zavartalanabbul dolgozhatott 1959-ig, amikor nyugdíjazták. Betegeskedni kezdett, két év múlva, 1961 októberében meg kellett operálni. A tüdődaganat, amit eltávolítottak, rák volt. Még egy évig élt. Levittem magamhoz Pécsre, és az ottani idegklinikán halt meg 1962. december 31én délben. A rák ugyanis agyi áttételeket produkált, ezeken már nem lehetett segíteni. Hatodik éve a Farkasréti temetőben pihen Pirkó, amelyet annyira szeretett, és amelyről mintázta regénye 4 4 temetőjének egyes részleteit. Négy esztendei reménytelen és sivár magány után, gyengülő szívvel, kezdődő érelmeszesedéssel küszködve átrendeztem életemet, és 1966. június 13-án megnősültem. A hősnő, aki vállalta a velem való sok vesződséget, gondot, bajt, Nelly, elvált asszony, akit viszont én segítek első házasságából származó serdülő gyermekei felnevelésében. így most csendes családi »izgalmak« közt telnek gyorsan múló napjaim. Közben természetesen dolgozom. Azelőtt nem tudtam az asztalfióknak írni, most meg kizárólag posztumusz müveket írok tervszerűen. E sorokkal egyidejűleg nyomtatványként feladtam az Országos Széchényi Könyvtár Evkönyvében megjelent kis írásomat, 4 5 ami tájékoztat főmüvem természetéről. A Nemzeti Színház egy évtizede 1932-től, Hevesi távozásától 1944 december végéig, Budapest ostromának kezdetéig előreláthatólag egyenként 350—450 oldalas hét kötetben. Összesen tehát mintegy 3 000 oldalon teljes filológiai aprólékossággal és mindent iratokkal bizonyítva ismerteti majd a színház teljes életét. A magyar színházi irodalomban egyedülálló monográfia lesz, amiből két és fél kötet már készen van. Az egésznek a befejezését 1970 végére tervezem. A mü az OSzK Kézirattárában nyer elhelyezést, és kutatók is csak halálom után nyerhetnek betekintést. Párhuzamosan készül Az ember tragédiája színpadi pályafutásával kapcsolatban egykori könyvem megjelenése (1932) óta gyűjtött dokumentumok összeállítása és kommentálása. Ugyancsak kéziratként. És ha lesz még erőm, munkakedvem, szeretném 1970 után Peéry 172
