Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Miniatűr Weimar az Andrássy úton — 1944-ben

lexikonok rögzítik. Az akadémia előtti tevékenységéről Németh is tesz említést az Egy emberöltő Az ember tragédiája szolgálatában című utolsó írásában. 2 0 A tanítványok közül — megérdemelten -— ő jut a legmaga­sabbra, pedig Németh színházeszményét soha nem tagadja meg. Közre­játszhat ebben az akkoriban büntetésnek számító áthelyezése a filmren­dezés területére, továbbá Várkonyi Zoltánhoz fűződő rokoni kapcsolata. Fodor Lajos a Zeneművészeti Főiskola hallgatójaként iratkozik be az akadémiára. Változatos életútján alapképzettségének megfelelően — volt nemzetközi hírű kórusvezető, szabadtéri színpadi igazgató stb. — mindig visszatér a zenekritikusi (és színikritikusi) hivatáshoz. O és Gu­lyás Sándor, valamint a hozzájuk csatlakozó Udvaros Béla 1945-től ma­gántanulóként látogatják Némethet. Ezek a magánórák addig tartanak, míg Németh nem számolja fel a rádiós munkája könnyítésére fenntartott Bródy Sándor utcai albérletét. A pályát elhagyók között van Filippovics Károly is, aki jogta­nácsosként dolgozik tovább. Mint hűséges tanítvány, majd mint barát végigköveti Németh életútját. Az évfolyam legidősebb hallgatója dr. Bognár Károly. Máig rej­tély számomra, hogy Németh őt miért vette fel az akadémiára, hacsak nem vezette az a szándék, hogy az állami színházak gazdasági irányítását olyan szakember kezébe kell adni, aki ismeri a színházművészet egészét is. Dr. Bognár az államigazgatás vonalán dolgozott tovább, s rendkívül magas pozícióig jutott el. Dr. Meteff Iván, a bolgár hallgató is a talányokhoz tartozik; ked­veltem bölcs paraszti életszemléletét, a pejoratívan emlegetett, valójában sok példamutató értéket hordozó balkániságát. Úgy tudtam, hogy vissza­tér Bulgáriába, ahol földbirtokos édesapja tevékeny szerepet játszott az ellenállási mozgalomban. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor közölte, hogy Párizsba megy, színházzal pedig nem foglalkozik többé. A névsor Varga Géza nevével végződik. Róla már ejtettünk né­hány szót, amit még tartozunk kiegészíteni. Varga Géza a Kultuszminisz­térium és a győri egy éves szerződés után megpróbálkozik a lehetetlennel: Budapestre jön a közös igazgatással működő Petőfi és Jókai Színház­hoz. Szendrő Ferenc az igazgatója, főrendezője pedig Apáthi Imre. Innen az 1955—56-os évadra főrendezőnek szerződik Szolnokra. (Közbevetőleg 1952 és 1960 között tanársegéd a Színházművészeti Főiskolán.) 1957-ben ismét visszatér Budapestre, a Petőfi Színház szerződteti, de egy évnél to­vább nem tud megmaradni Simon Zsuzsa mellett. 1958-ban szerződik a Magyar Rádióhoz, ahol több mint három évtizede dolgozik. 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom