Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Célegyenesben?

is. A jelölteknek ezen a kollégiumon kell elsajátítaniuk minden színházra vonatkozó technikai tudnivalót: süllyesztő, zsinórpadlás, alkalmazott elektrotechnika, akusztika, színházi szaknyelv, műhelymunka, anyagismeret. Az elsajátított ismeretek alapján — mint írja — már szó eshet a színháztervezésről is. Mértéken felüli követelmény? Feltétlenül az, de Németh mégsem tétovázik leírni: a modern színházi szakembernek tudnia kell, hogy mit kívánhat meg az építésztől. Sok elrontott színházépület sínyli az ilyen irányban képzett szakemberek hiányát. A harmadik főcsoport a rendezés elméletét és gyakorlatát foglalja magában. Az órák felosztását a történeti részben művelődési területek szerint végzi el. Külön-külön kell tárgyalni a színház, a díszletezés, a színpadkép és a jelmez történetét. Valójában itt művelődéstörténeti oktatást akar, de — ezt erősen hangsúlyozza — nem adatszerű tudás elsajátíttatása a cél, hanem a fő stílusok, elgondolások, ízlésirányok ismerete. Ennek a csoportnak — talán az egész tanfolyamnak — főtárgya lenne a rendezőkönyv készítése, a rendezői gyakorlatok. A jelöltnek ezeken az órákon kell megtanulnia, hogy miképpen kell elképzeléseit papírra vetni, hogyan kell egy darabot a legkisebb részletekben is előkészíteni, térben és játékban elképzelni. A rendezői gyakorlatok színtere a Nemzeti Színház, tehát a jelölt köteles a színház életében állandóan részt venni. Megszabja tervezetében, hogy a jelöltnek a tanfolyam három éve alatt tizennyolc rendezőpéldányt kell elkészíteni — történeti, illetve rendezésproblematika.i sorrendben —, egyéni és kollektív munkával. Egy-egy darabra két hónapi munkaidő fordítható. Természetesen kijelöli a darabokat is. (Aiszkhülosz: Oreszteia; Szophoklész: Oidipusz király, Oidipusz Kolónoszban; Shakespeare: Julius Caesar, Szentivánéji álom; Racine: Phaedra; Moliére: Úrhatnám polgár; Calderon: Az élet álom; Goethe: Faust; Schiller: Stuart Mária; Ibsen: Peer Gynt; Rostand: Sasfiók vagy Cyrano de Bergerac; Csehov: Három nővér vagy Cseresznyéskert; Katona: Bánk bán; Vörösmarty: Csongor és Tünde; Madách: Az ember tragédiája.; Harsányi: Ellák; egy népszínmű és Lehár: A víg özvegy.) Európai példák nyomán Németh korszerű stúdiumok megindítását is tervezi. Alkalmazott lélektannak nevezi el azt a csoportos tevékenységet, amelynek óráin a hallgatók hol mint színészek, hol mint rendezők — e minőségben egymást váltogatva — szövegrészleteket magyaráznak, analizálnak, játszanak el és bírálnak. E stúdium keretében ismerkedhetnének meg a növendékek a modern tipológia alapelveivel és a maszk, a maszkírozás jelentőségével és gyakorlatával. Kiterjed figyelme a rokonmüvészetekre is. Ezeken az órákon a tanulók ismereteket szereznének a bábjáték, a felvonulások, a tánc (balett és mozdulatmüvészet), a rádió, a szavalás (kórusok) és a film művészetének főbb kérdéseiről, azoknak a színházhoz való viszonyáról. 102