Bartha Andrea: Színpadi látvány a századelőn (OSZM, Budapest, 1990)
Kéméndy Jenő - A festő
Münchenben Benczúrtól tanult rajzot, majd Otto Seitztől festészetet. Kétszer is elnyerte az Akadémia ezüstérmét, először 1881-ben, majd 1882-ben azzal a Tivornya című képével, amivel itthoni népszerűségét is megalapozta. Főleg divatos történelmi környezetekbe helyezett, humoros zsánerképeket festett, mert ezek jól eladhatónak bizonyultak. Sikerei láttán Kéméndy hamar felhagyott az Akadémiával, és a műkereskedelem számára kezdett festeni. Először XIV-XVI. századi ritterek, részegen tivornyázó, verekedő, fosztogató kóbor lovagok voltak témái. A Tivornya is ilyen, vagy az Obsitos, a Pipázó katona, a Klastromzsákmányolás, a Tántorgó vitéz stb. Ezek festői stílusa a holland genre realisztikus hagyományának vulgarizált, Münchenre jellemző változata. Történeti környezetbe helyezte parasztzsánereit is, amelyek van Ostade modorában fogantak. Franciás témájú, édeskés képeket is festett. Később magyar és oláh témájú zsánerképek festésére is rábeszélték, két évig ezzel próbálkozott, de saját bevallása szerint nem érzett igazán rokonszenvet a parasztok iránt, nem talált a témában semmi költőit vagy festőit. Ebben az időszakban készültek a Szomorú búcsú és párja, a Vidám viszontlátás, a Fonó leányok, a Hazafelé stb., és valóban, ezek képi megfogalmazása kissé színpadias és mesterkélt, akadémikus modorban előadva. Nem arattak sikert, nem vásárolták őket, így Kéméndy hamarosan pénz nélkül maradt. Egy ideig az volt a terve, hogy Amerikába megy. Azt sem bánta volna különösebben, ha fel kellett volna hagynia a festészettel. Ekkor kölcsönpénzen megfestette az első miniatűrjét, amely azonnal elkelt, és váratlanul elhalmozták megrendelésekkel. Az 1887-ben tett párizsi tanulmányútja során is csak a történelmi stílusok érdekelték - főleg az empire. A festészet új irányzatai teljesen hidegen hagyták; ellenben Meissonier nagy hatással volt rá. Hazatérte után ifj. Franz van Mierist-típusú, francia témájú zsánerek festéséhez fogott, főként a directoire korába helyezve a jeleneteket. Empire jelmezekbe bújtatott figurái: a selyemnadrágós, harisnyás ficsurok, rövid derekú ruhákban illegő kisasszonyok gáláns kalandokat élnek meg a festményekben. A képecskék cizellált festésmódja, realisztikus, édeskés előadásmódja, elbeszélő jellege azonnal sikert aratott a jómódú vásárlóközönség körében, és jó üzletnek bizonyult. A tanulmányút után festett Egy kis vihar című képét egy angol műkereskedő vásárolta meg, aki barátjává lett, és külföldre, főleg Amerikába kezdte exportálni műveit. A miniatúrák rendkívül kelendőek voltak ebben az időben, az Újvilág újgazdagjai szívesen díszítették velük budoárjaikat. „Az amerikaiak szédületes árakat fizettek egy-egy tenyérnyi képért, kivált, ha a részleteket csak nagyítóüveggel lehetett igazán élvezni" 5 - írja Csók István, aki egy időben maga is próbálkozott miniatűr-festészettel. Kéméndy a maga korában a műfaj nagymesterének számított, a lengyel Simon Buchtingerrel és az osztrák Wilhelm Löwith-tel együtt. Kéméndy mindent részletesen, teljes természethűséggel és nagy technikai tudással festett meg. Szerette hangoztatni, hogy az ő műterme csak egy szivardoboz. Ez igaz is volt, mivel mikrogramszerű képecskéit valóban egy üvegtetővel ellátott szivardobozban festette, saját készítésű ecsetekkel, amelyek gyakran csak néhány szál szőrből álltak. A műfaj olyannyira divatos volt, Kéméndy annyi megrendelést kapott, hogy alig bírta az igényeket kielégíteni és hamarosan komoly vagyonra tett szert. Kéméndy Münchenben élt, ritkán járt haza, de a Képzőművészeti Társulat minden tárlatán részt vett. Először az 1881-es tavaszi tárlaton állított ki. Az 1882-es őszi tárlaton szerepelt a már említett Tivornya című képe, amelyet Károlyi Tibor vásárolt meg 1000 11
