Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

bennem van, hogy Woyzeck egyúttal valamilyen értelemben, *emberré«cválik ezzel a mocskos tettel. Bárhová döfi azt a rohadt kést - hova, istenem, hova?! - talán mert megismeri sorsát! Mindenki »tragikus hőssé« válik, aki valamilyen értelemben sorsa megismerésének *>birtokába jut«. Miután elvileg ez a lehetőség mindnyájunk számára megadatott, a nézőt az azonosulás felé kell invitálni. Legyen a néző velem együtt véres-mocskos ebben a tettben." Laca naplójából /1978. március/: "A darab két részének aránya : az első hosszabb és epikusabb </ítt Laca első rész alatt azt érti, amig Woyzeck még megpróbál élni az. elviselhetetlenben, kikerüli a cselekvés kényszerét. Második résznek azt nevezi, amikortól Woyzeck megtudja Marie hűtlenségét addig, amig megöli^, a második olyan, mint az a bizonyos kisérleti békacomb, amelynek rángásából felfedezték az elektromosságot. Woyzecket is egy ilyen békacombnak tekintem. Tulajdonképpen azt a bizonyos rángó hust kellene eljátszani. Csak persze azt sem ártana tudni, mik azok a tényezők és feltételek, amik közepette ez a folyamat létrejön. Illetve a legfontosabb az volna, ha tudnám azt is, hogy mit bizonyi

t ebben az esetben Woyzeck kilátástalan vonaglása, mint ahogy a békacomb rángásán keresztül az elektromosságot fedezték fel. A kornak milyen ismeretlen feszültségér

e érzett rá Büchner, ha hősét ilyen /szándékosan/ rángó húsnak ábrázolta. Mert az." Az a törvényszerűség, amire Laca ráérzett, az örveny75