Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

mozgás. ösztönvilágunk - Freud hasonlatával élve - olyan, mint a megzabolázatlan ló. Személyiségünk vezérlö-összerendező része. Énünk az a lovas, aki a ló hatalmas energiáját, mozgását irányítja, hogy a külvilághoz alkalmazkodni tudjon, és igy teremti meg az ember számára az életbiztonságot. Vannak helyzetek, amikor az Én ezt az egyensúlyozó funkcióját képtelen tovább betölteni, és az ember örvénybe kerül. Az örvény tudattalan ösztönvilágunk saját mozgásformája. Aki ösztönörvénybe kerül, ugy érzi, hogy egy nála hatalmasabb erő birtokába került, amely cselekvésre kényszeríti, és ez az erő lehúzza, az örvénymozgáson keresztül egy pont, egy cél, egy mag felé röpiti. Cselekedeteinek nem ura többé, hanem médiuma egy nála nagyobb törvényszerűségnek, amelynek parancsszava ellenállhatatlan.* A valóságot többé ^Hermann Imre igy ir erről: "Az ösztönörvény a mag felé akar minden közelébe térő lelkit ragadni... az ösztön energetikája, hogy az ösztönmagban mindent izzásba hozzon. Mondjuk, ez az izzás az ösztön célja. Hát nem a halál? Különös körülágyazottságban látjuk itt, az örvénymagban, az élet legteljességében az ösztönt, ott leselkedik reá a halál, de nem, mert céljai között van, hanem mert minden más mellékes már, mert az ón*tön az én minden erejét magával ragadta, igy az én biztonsági intézkedéseihez szükségeset is - az egyén süket év, vak lett, és a külvilági tájékozódás elemét, az egye76