Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

Csak tudnám, akad-e még valami a földön, ami engem futni meg­tanítana? !" Az Ember története abban az értelemben, hogy egyéni sorsunk kicsiny a Világ mozgása, törvényei között, az emberi lét céltalan, értelmetlen. Csak szemlélődni érdemes, csele­kedni, "futni" nem. De Woyzeck folyton rohan. Bün és Természetesség ellentmondásának megoldhatat­lansága : "Ember, légy természetes - igy szól a parancsolat. De kérdezzék meg az orvost, máskülönben igen ártalmas! Por­ból, homokból, sárból lettél. Több akarsz lenni pornál, ho­moknál, sárnál?" Woyzeck természetesebb a Kapitánynál és az Orvosnál, de Marie Woyzecknél is természetesebb; ártatlan, mikor nőiségét akarja kiteljesíteni, de - ekkor a természe­tesség bűnbe fordul, mert a tett az Ember ellen fordul. Hogyan jut el az Ember - a gyilkossághoz? Laca naplójából /1978. március/: "Kérdés, hogyan fér meg egy emberben két olyan véglet, mint a »tapló« szerelme, mert az orvos-képben egy titkos szerelméről vall ez a jóem­ber, és az a másik véglet, amikor azt mondja magára, hogy »az ördög, itt állt, igy? így?!! «/Itt Laca arról a két je­lenetről ir, ahol Woyzecket az izgatja, hogy hogyan nő a tapló olyan furcsa figurákban a földön, mert ha kibetűzhet­né, megértené félelmeit, és arról, ahol Woyzeck sejti Marie "bűnét", bizonyosságot akar és Mariéra támadj/ Itt ekkor Woyzeckünk mocskának lejtőjén határozott léptekkel megindult. Itt dől el a tett. És ez már szinte a bizonyosság erejével 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom