Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

mi. és filmélraényei során sok tapasztalatot halmozott fel, és a mindennapi apró események elemzésekor észrevette bennük a tragédiát. Fodor Tamás szavaival: "A legalkotóbb szinészi hozzáállás az övé ebben a pillanatban az együttesben. Mond­hatnám, hogy rendezői, de énszerintem eszményien szinészi. Tudniillik ugy rendezői, hogy képes átlátni az egész dolgot; viszont a valóságban nem lenne jó rendező, de ez a legkitű­nőbb szinészi alkotói hozzáállás, ha van szinészdramaturgia, szinészrendezés. Arról van szó, hogy rendezői szemüvegen ke­resztül kellene látni a világot. Laca a világot rendezi. Kom­ponálja, leképezi, lefilmezi, kiemeli és önmagában bent meg­keresi mindennek a... és a magáévá teszi. Ez eszményi hozzá­állás. " Ez a szinészi magatartás lassan fejlődött ki benne. A fejlődés ütemét gátolta, hogy bár Laca a szinpadon soha nem deviáns figurákat teremtett, a saját életét csak állandó ta­gadásban, állandó marginális létben tudta elképzelni, nem tudta elfogadni, hogy a saját maga választotta tevékenységen - saját tevékenységükön - belül nem lehet állandóan a dolog szélén. Ez jellemezte a rendezőhöz és a színházi munkához va­ló viszonyát is: teljes erőbedobással csinálta a dolgot, majd a kritika, a tagadás hevében nem csinálta tovább, felborí­totta. Ez a hozzáállás a Woyzec k idejére megváltozott. A továbbiakban Fodor Tamás szövegével élve: "Igyekezett megfe­lelni és igyekezett igazat mondani. Oda lehetett rá figyel­ni, mert elég érdekes figura volt. Az első igazán jó alaki­66

Next

/
Oldalképek
Tartalom