Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)
tása a Bankert ban volt, a szájharaonikás nyomorék. Nagyon aok mindent nen tudott aegoldani, de a figura aegjelenésében volt valami. Az Etűdö kben egy kis szerepben a figurát nagyon jól meg tudta fogalmazni anélkül, hogy bármit csinált és bármit épített volna. Az Etűdök ben kezdett el létezni: addig mindenen átsütött az egyénisége. Az Etűdö kben fölfüggesztette egyéniségét, hogy elkezdhessen létezni és e létezésben visszakapta az egyéniségét. A Woyzec k volt az a szintézis, ahol az egyéniségéből épitett; elkezdett létezni; a létezéséből tovább épitette magát; és az épitkezés eredményezte azt a létet, amit a Woyzec kben látunk." Büchner azt mondta erről a darabról: "Malac történetet irtam" - abban az értelemben, hogy mielőtt a malacot lakomára levágják, előbb vesszővel megcsapkodják, körbe üldözik, futtatják, hogy porhanyósabb legyen a husa. Büchner szöveg szerint is beleirja ezt a darabba: "Vágtál vesszőt a Kapitánynak?" kérdezi Marie Woyzecktől. "Vágtam." A malac vesszőt vág ós átadja gazdáinak, hogy megvesszőzzék, megfuttassák vele. Woyzeck, a borbély közkatona, kisember. Körülötte társadalmának hatalmasai: feljebbvalója a Kapitány, akinek engedelmeskednie kell és akitől a borravalót kapja a borotválásért, amit Mariéhoz vihet; a Doktor, aki némi fizetségért rajta kísérletezik. Zsoldját szerelmének, Mariénak viszi, aki gyereket szült neki. Marie odújába - hozzá és a 57