Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

játság, hogy ebben a zárt, igen szoros, energiákkal és feszültségekkel teli kapcsolatrendszerben nagyon nagy a csoport húzóérej

e; a gyengébb, felületesebb megoldások kirinak, ilyenkor a szinpadi kapcsolat nem sikerül, érezhető lesz a csoport kritikája és elvárása az illetővel szemben az erösebb munkára vagy valódibb megoldás megkeresésére. A két év alatt a figurák és a kapcsolatok érzelmi súlya nőtt, a figura alkotás a felületestől a mélyebb, az egyszerűbbtől a bonyolultabb irányába haladt. De a 72 előadás során az egész produkció is ujabb és ujabb fejlődésszakaszokba lépett. Többször az egyéni fejlődések mellett a csoport együtt ugrásszerűen előrelépett a bonyolultabb-elmélyültebb megfogalmazás, megjelenítés irányába. Az identitással rendelkező szinpadi figurának csontváza és husa-bőre, mélysége és felszine van. Itt a csoportban ugy láttam, az egész alak megalkotásához a színészek három uton tudtak eljutni. Az első utat vertikálisna

k neveztem, mert itt a szinész először a saját lelkének mélységébe hatolt le, és ezután teremtett vázat. Ennek utja az volt, hogy először a szinész megpróbált a figurából valamit "megmutatni" - ekkor játéka hiteltelen volt; majd a következő fázisban "pszichodrámát" játszott, azaz elfogadta és eljátszotta saját magát a figura szerepében - ez a játék már hiteles volt, de a figura és a szinész között nem volt távolság, a figura ő maga volt. Innen indult a harmadik vagyis a valódi figurateremtő fázis - ugy tünt, a második, "megengedő" fázis szükséges volt ahhoz. 53