Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

hogy saját magától eltérő alakot kezdhessen létrehozni a harmadik fázisban. Ebben a fázisban először a figura vázát épitette fel - mint az agyagszobrot alkotó művész, akinek először egy kis drótvázat kell készitenie fakoloncokkal, a­mire majd az agyag rátapad, és erre jöttek rá a színek, ez gazdagodott később. Ilyen alkotótipus volt a csoportban An­gelus Iván, Fazekas István, Oszkay Csaba. A másik tipus, azt hiszem, jellegzetesebben szinész tipus. Horizontáli s alkotói tipusnak neveztem, mert a szi­nész itt előbb alkotja meg a jó pillanatok felszini hálóza­tát. Olyan, mint a festő, aki a bőrfelületet ábrázolva meg­teremti a személy másolatát, a három dimenzió illúzióját is könnyedén elérve, ha ügyes. A test és lélek mélységei itt később kezdtek egy-egy pillanatra, majd hosszabb időre lát­hatóak lenni. Az ilyen szinésztipusnak az alkotói folyamat­ban hosszú ideig nincs szüksége arra, hogy saját lelkéből építsen vázat a figurának. Az az alak, amit játszik adott pillanatokban igazibb saját életbeli egyéniségénél is. Be­lebújik a szerepbe és a színpadon él igazán. Fodor Tamás és Gaál Erzsébet sorolható az ilyen egyéniségek közé. A harmadik tipus - a csoportnál Laca - "akkord" tipus. Elég képtelen kifejezés - mintha valaki belülről kifelé ha­ladva faragna ki egy szobro t. A három figuraalkotási mód /vertikális, horizontális, akkord/ mindenkinél keveredet t, mindenkinek voltak a másik két tipusba tartozó korszakai, hogy kit hová soroltam, az 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom