Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

Ahogy ezen a folyamaton végigküzdjük magunkat, az a keresé

s érzésével jár. Egy belső hang pontosan megmondja nekünk, ha a cselekedeteink, szavaink, arcjátékunk, hangunk, megfelel saját magunkkal való azonosságunknak. Belső Alakunknak. Az önmagunkkal való azonosság érzete valamilyen kellemes tisztaság és egységesség érzése. Mintha azt éreznénk: igen, ez összecseng az Alakom igazságával. Amikor megtalálok egy mozdulatot, hangot, mimikai érzést, belsőleg átélt tekintetet, amelyről ugy érezzük: igen, ez az! akkor ez a hang stb. visszahat a belső Én-képemre és annak részévé válik. Feltételeztem, hogy a szinész, amikor a szinpadi alak igazságát, azaz a szinpadi alak identitását keresi, nagyon hasonló folyamaton megy keresztül. Ezért a szinház a lélektani kutatás szempontjából műhelynek tekinthető. Biztos vagyok benne, hogy a szinpadi alaknak is van identitása, amely vezérli a figura magatartását, viselkedését, és hogy a szinész kényszerűen meg kell, hogy keresse azokat a viselkedéseket, hangokat, mozdulatokat, nézéseket, amelyek megfelelnek a figur

a ön-azonosságának. A figura építményét viszont a szinész a saját személyiségéből épiti fel. Az építkezés idején a színésznek magának vagy már megvan az identitása, határozott személyiségi magja, vagy még nincsen. Popper Péter azt irja a Szines poko

l c. könyvében /52.o./ "...a szinész elmosódott határu, laza, plasztikus személyiség: tulajdonképpen olyan kamaszkori sajátossággal biró személyiség, akiben, mint a kamaszban, ott vannak 22