Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

még teljes kifejlődés! lehetőségükben a különböző személyiséglehetőségek /identitáeok/, és ezeket a szinpadi szerepformálásnál hivja életre. Viszont snnek az az ára, hogy ő maga soha nem jut el egy saját identitáshoz, határozott személyiségmaghoz, illetve megszilárdult személyiséghatárokhoz, mindig olyan hagyma marad, amely "csupa héja, a magját nem találom"." Majd később /98.o./ azt irja, hogy a színész éppen saját személyiségfejlődése lehetőségének feláldozása árán /mint Lucifer/, saját Énfejlődésének visszafogása árán lssz alkotóképes, mert csak akkor képes a színészi munka során az átváltozásokra. A könyv olvasásakor nagyon egyetértettem azzal, hogy mindannyiunkban többféle személyiséglehetőség létezik egymás mellett, és a színész az, akiből ezek a személyiséglehetőségek egész alakként előhívódnak. Oe nem értettem egyet a fenti megállapítással. Azt gondolom, hogy a színészek egy részének nincs határozott személyiségi magja, nincs határozott identitása, másik részének pedig van. Nemcsak azért gondolom, mert akár a bemutatandó csoportban is van határozott Én-maggal, identitással biró színész, és egyébként is több ilyen szinészt ismerek, hanem ezt támasztja alá számomra Michael Redgrave Mesterség és művésze

t cimü könyvének leirása. /16. o./: "Bizonyos értelemben igaz, hogy mindenek között a legnehezebb dolog önmagunkat adni a színpadon. Emlékszem, sok évvel ezelőtt Edith Evans azt mondta nekem: >^Maguk fiatalok közül azokat irigylem, akik mindjárt pályájuk legkezdetén mintha saját kialakult egyéniséggel rendelkeznének. Nálam é23