„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

IV. „SOKAKAT NEVETTETTEK MEG, MÉGIS SZÍVÜKBEN BÁNATTAL HALTAK MEG, MERT NEM TUDTAK LELKIISMERET NÉLKÜL ÉLNI." (Karinthy Frigyes)

PETI SÁNDOR (1898-1973), aki az Apollo Kabarénál, az Andrássy úti Színháznál játszott komikus szerepeket. De 1940-ig a főváros számos színházában játszott. A felszabadulás után a Pódium Kabaréhoz szerződött, majd tíz esztendeig a Nemzeti Színház tagja volt. A karakterszerepek sorát játszotta el remekül, a kisemberek figuráját, gyors és plasztikus benyomásokra építve. A Nemzetiben ugyanilyen kitűnő ábrázolásban Shakespeare, Molière, Gogol-szerepeket, Shaw Doolittle-jét adta felejthetetlenül. Volt a ,régi' kabarénak egy kis termetű, csinos, de igénytelen arcú fiatal színésznője, akit Nagy Endre direkt tüntetésből szerződtetett, védekezésül az ellen, nehogy kabaréját a lokálok közé sorolja a közvélemény. Ez a „védekezésül" szerződtetett színésznő: VIDOR FERIKE (1889-1970) Nagy Endre kabaréjából jutott el a Nemzeti Színházba. A kabaréban sokáig nem találta meg szerepkörét, mígnem Gábor Andor cselédnótáival állott ki a pódiumra. Ezekkel azután olyan sikere volt, hogy kiszélesítette területét és gazdag skálájú énekesnőnek bizonyult, aki - Nagy Endre szerint - talán legjobban közelítette meg Medgyaszay Vilma művészetét. 1945-49-ig játszott a Nemzetiben, Érdemes művész kitüntetést kapott, a két világháború között gyakran fellépett munkáselőadásokon. A felszabadulás után, 1945. márc. 24-én a Pódium Kabaré az elsők között nyitotta meg kapuit. Vezetője Pethes Sándor színész és Békeffi Gábor újságíró voltak. Az első műsor címe „Szájkosár nélkül" híven fejezte ki a megkönnyebbülést, amely a színészt és a közönséget egyaránt eltöltötte a tilalmak és félelmek nyomasztó évei után. A második műsort már Kellér Dezső konferálta, akiről rövidesen kiderült, hogy ő lép a nagy elődök nyomába. A régi kabarészínészek legtöbbje a Pódiumhoz szerződött, s hamarosan jelentkeztek az új kabaréírók is: Darvas Szilárd, Gádor Béla, Tabi László, hazatért hosszú emigrációjából Gábor Andor is. A Pódium az 1949-es államosításkor megszűnt. 1945-ben a régi Kamara Varieté régi nevén megnyílt, 1949-ben államosították, majd 1951-ben kiegészített társulata átköltözött a Révay utcába, s ezzel megalakult a Vidám Színpad. Társulatában ott voltak a régi „nagyok", de sok új, azóta jó hírnévre jutott kabarészínész is. Sokan közülük már nincsenek az élők sorában; elment Salamon, Komlós Vilmos, Herczeg Jenő, a sanzonok csodálatos előadója, Sennyei Vera és egy egészen különleges színész, akinek nincs utóda: BENEDEK TIBOR (1911-1963) Törzs Jenő tanítványaként végezte a Színészképző iskolát. 1934-ben az Arizona mulatóban énekelt, azután letiltották a színpadról. 1948-ban tért vissza a színpadra, a Kamara Varieté, majd a Vidám Színpad társulatához. Kitűnő jellemszínész volt, játszott prózai színházban is, de igazi egyéniségét a kabarészínpadon találta meg. Jellegzetes hangja, mulatságos, pesties szócsavarásai, a neki írt Zacsek-figura okvetetlenkedő, tudálékos kispolgár alakja országos népszerűséget szerzett neki. A felszabadulás utáni kabaré stílusának egyik megteremtője, humoreszkek, szatírák, kuplék, sanzonok írója egy lírai költő volt: