„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

IV. „SOKAKAT NEVETTETTEK MEG, MÉGIS SZÍVÜKBEN BÁNATTAL HALTAK MEG, MERT NEM TUDTAK LELKIISMERET NÉLKÜL ÉLNI." (Karinthy Frigyes)

DARVAS SZILÁRD (1909-1961) újságíróként kezdte pályáját. 1945-ben a Ludas Matyi Kabaré megteremtésével Gádor Bélával együtt indult kabarészínházi sikere. Sokoldalú, termékeny író volt; írt színdarabot, bábjátékot, dalszöveget, irodalmi paródiát, mennyiségileg is tekintélyes számú humoreszket. Darvas legfőbb erénye talán az, hogy akkor csillogtatta humorát, amikor erre a legnagyobb szükség volt. S ez a humor megnevettette a jóindulatúakat, de megsebezte a gonoszokat. Ezt a kort jobban meg lehet ismerni Darvas írásaiból, mint sok történelmi munkából. Minden erejét a szellemi újjáépítés szolgálatába állította. Mint csípős, fanyarhumorú konferanszié szerepelt a Pódiumban, a Budapest Varietében, a Kamara Varietében, a Vidám Színpadon. Húsz év után az első, aki új színházat alapíthatott Magyarországon: KOMLÓS JÁNOS (1922-1980) volt. Újságíróként indult ő is. 1967. okt. 13-án megnyitotta a Mikroszkóp Színpadot, amely kezdettől aktívan politizáló, közéleti színházi fórum. Kabarészínház, amely elsősorban a humor, az irónia eszközeivel dolgozik, s ezek érzékenyen tükrözik a társadalom legapróbb mozgását. Komlós szuggesztív konferanszié-egyéniség volt, meghökkentő frivolitása, mellyel az életbevágó nagy kérdéseket a pesti köznyelv, olykor a plebejus cinizmus szókészletével tárgyalta, egyszerre volt mulatságos és mérhetetlenül komoly. Négy könyve jelent meg. Egyik konferanszában mondta: „A kabarétól valóban elvárják az emberek, hogy bátor legyen. De ne feltétlenül a fentlévőkkel szemben, hanem a butasággal szemben, a korlátoltsággal szemben, a hozzá nem értéssel szemben. De a kabarétól még valamit várnak, egy apróságot: Humort. Az emberek azért mennek a kabaréba, hogy nevessenek. Hiába, ez így van, lehet, hogy helytelen, de a kabaré az utóbbi néhány ezer évben valahogy összenőtt a nevetéssel." /ALPÁR ÁGNES/