„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

V. „A SZÍNHÁZ KATEDRA, MELY EGÉSZ TÖMEGET TANÍTHAT." (Gogol)

Forgács Rózsi Kamaraszínháza FORGÁCS RÓZSI (1886-1944) színésznő, a Thália Társaság vezető művésze 1923-ban, a Thália egykori helyiségében, a Révay utcai Folies Caprice mulató helyén kamaraszínházat nyitott. Programja nagyjából egyezett a régi Thália programjával. A színházat férjével, Rogoz Oszkárral együtt vezette, tagjai között voltak: Alapi Nándor, aki innen vette a később általa alapított Országos Kamaraszínház ötletét, Bazsay Lajos, Sármássy Miklós, Vágóné Margit, Harmos Ilona, Ragályi Elemér, Doktor János, stb. 1926 őszén megnyitotta gyermekszínházát, 1926 májusában egy hónapig a Teréz körúti Színpadon játszott, két nyáron át vidéken, majd 1927-ben pestvidéki munkásotthonokban tartott előadásokat. Utolsó előadását 1927 őszén Nyíregyházán tartotta. (Az egykori Thália is Nyíregyházán fejezte be működését!) A Népszava, a Szociáldemokrata Párt lapja 1923-ban így írt Forgács Rózsi Kamaraszínházáról: „Úttörő merészség Forgács Rózsi vállalkozása, mindenképpen megérdemli, hogy megálljon, megmaradjon, a megbecsült ambícióval tovább dolgozhassék. A Révay utcai Kamaraszínházat úgy is lehet tekinteni, hogy előhírnöke a jövendő munkásszínháznak, amely élesen különbözik a pesti színházi vállalkozásoktól." Műsorán Georg Kaiser haladó német író drámái (Juana, Tűzvész az Operában), Ibsen, Csehov, Strindberg színpadi müvei szerepeltek. Ő adott színpadot először Füst Milán Boldogtalanok című drámájának, s nála mutatták be Boross Elemér, Karinthy Frigyes (Szomjúság), Vándor Kálmán (Péter és a nők, Epilógus, A garasok), Földi Mihály, Forró Pál, stb. új magyar drámáit. Forgács Rózsi 1927 őszén anyagilag teljesen tönkrement, lelépett a színi pályáról, s 1944. áprilisában, a német megszállás alatt férjével együtt öngyilkos lett. A magyar színháztörténet értékes, érdekes és forradalmi szellemű alakja volt. A lényegretörő színház PALASOVSZKY ÖDÖN KÍSÉRLETI SZÍNHÁZAI PALASOVSZKY ÖDÖN (1899-1980) a magyar avantgárdé színházi mozgalmak egyik alapítója, a szocialista művészet hirdetője, munkása és harcosa. Színész, rendező, író és költő. 1922-től részt vett a baloldali munkás-kultúrmunkában. Ugyanebben az évben bocsátotta ki Manifesztumát Hevesy Ivánnal együtt, amelyben az új szocialista művészetért száll harcba. Palasovszky és társainak elgondolása a „lényegretörő színház" volt, Ennek alapja: a szeszélyesen tagolt-terű színpadon ritmusok, kórusok és szólók felelgettek egymásnak, indulathang és zene, parlandó és tánc, pogány-eredetú szer-