„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

I. „MŰVÉSZNEK LENNI NEM SZAKMA, HANEM SORS." (Goethe)

bugyelláris), Olga (Csehov: Három nővér), Ranyevszkája (Csehov: Cseresznyés­kert), Hamelinné (Géraldy: Ezüstlakodalom), Mary Dugan (Veiller: M. D. bünpere). Négy némafilmben is játszott. „... Jób Dánielnek köszönhető Varsányi végleges felfedezése, tehetségének kivi­rágzása, legjobb énjének kitárulkozása - vagyis találkozása Csehovval. Ma is hálásan, boldogan és megrendülten gondolok ezekre a húszas évekbeli Csehov és Varsányi estékre -, mert hisz az akkori színházjárók alig tettek kü­lönbséget a nagy író és a nagy színésznő színpadi hatása között, oly teljesen, oly maradéktalanul olvadt bele Varsányi a csúnya Szonja, a fejfájós Olga, a vénülő Ranyevszkája, a tüdőbajos Anna szerepébe. Utánozhatatlan volt: őt úgy kellett bámulnunk és elfogadnunk, mint egy je­lenséget, magunkba szívnunk, mint egy illatot, csodálnunk, mint egy messzi csil­lagot, s törhettük a fejünket, hogy vajon minek köszönheti megmagyarázhatat­lan varázsát, hajlékonyságának-e, amellyel mindig követni tudta rendezője értel­mes és árnyalatos utasításait, színészi ösztönének-e, amellyel az írott szót, moz­dulatot, érzelmet azonnal a legérzékletesebb kifejezéssé változtatta, vagy titok­zatos, törékeny, szinte nem földi énjének, amely Csehovban találta meg a maga legigazabb szerepkörét?. .." /GYERCYAI ALBERT/ Hegedűs Gyula Heckmann; Kéty, 1870. 2. 3.-Bp., 1931. 9. 22. 1889-ben vidéki társulatnál lépett fel először, majd beiratkozott a Színiakadémiá­ra. 1891-ben ismét vidékre szerződött, 1894-ben Kolozsvárott játszott, majd 1896-ban a Vígszínház tagja lett. 1906 elején a Színiakadémiára, majd a Zene­akadémia játékmesteri tanszékére hívták meg. 1914-ben a Magyar Színházban, a következő évadban pedig a Nemzeti Színházban játszott. 1916-ban ismét a Víg­színházhoz szerződött. 1917-ben a budapesti Színészszövetség elnökévé válasz­tották. 1926-ban ismét megvált a Vígszínháztól, és hosszabb ideig csak vendég­szereplésekre vállalkozott, majd a Magyar Színházhoz szerződött. Élete utolsó éveiben ismét a Vígszínház tagja volt. Sok tekintetben úttörőnek tekinthető a magyar színjátszásban. A színpadi naturalizmusnak a könnyed mozgásban és természetes beszédben megnyilatkozó változatát, mindazt, amit „vígszínházi stí­lusnak" szoktak nevezni, Ditrói Mór irányítása mellett ő és Varsányi Irén terem­tették meg. A Vígszínház kezdeti műsorának könnyű fajsúlyú bohózatai a ha­gyományos színjátszó stílustól eltérően pergő beszédet, közvetlen játékot és kö­tetlen, természetes mozgást követeltek, s Hegedűs ennek a stílusnak rövid idő alatt mesterévé vált, mintegy megihletve a hazai kortárs szerzőket, akik ezután színdarabjaikat a vígszínházi nagy kettősre építették. Legnagyobb sikereit első­sorban Molnár darabjaiban aratta. Fontosabb szerepei: Molnár: Az ördög és a Li­liom címszerepei, Lengyel: Tájfun, Herczeg: Kék róka, Hunyady: Feketeszárú

Next

/
Oldalképek
Tartalom