„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

I. „MŰVÉSZNEK LENNI NEM SZAKMA, HANEM SORS." (Goethe)

Kürti József Szatmár, 1881. 7. 14.-Bp., 1939. 6. 18. Színművészeti Akadémiát végzett, majd a Thália Társaság tagja lett, melynek megszűnte után a Magyar Színházban játszott. Innen a Nemzeti Színház szerződtette, 1913-ban. 1925-28 között a Vígszínház tagja volt, majd visszaszerződött a Nemzeti Színházhoz, ahol 1937-ben örökös taggá nevezték ki. 1911-ben Max Reinhardt őt kérte fel Oidipusz király címszerepére, amikor a Fővárosi Cirkuszban rendezte meg Szophoklész tragédiájának látványos előadását. Robusztus egyénisége a tragikus hősök szerepkörére utalta, s kitűnő volt ezek ábrázolásában. Híresebb szerepei: Katona Bánk bánjában a címszerep, Petur bán és Tiborc; Sik Sándor: István király - címszerep; Shakespeare: Othello - címszerep; Szántó György: Sátoros király - Oldamur, Kisbán Miklós: A nagyúr - Attila, Shakespeare: Lear király - Kent, Herczeg Ferenc: Bizánc - Lala Kalil. Varsányi Irén Győr, 1878. 8. 16.-Bp„ 1932. 10. 17. 1894-ben jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, melynek második évfolyamát el sem végezve oly sikerrel szerepelt Molière „Dandin György"-ének vizsgaelőadásán, hogy Ditrói Mór azonnal a megnyíló Vígszínházba szerződtette. 1896. május 1-én a megnyitó előadáson lépett fel először, és a színház tagja maradt korai haláláig. Kezdeti kis csibész- és csitri-szerepei között váratlanul nagy sikert aratott Trilby (Maurier-Potter) alakításával. Alapvető adottságai rövidesen a nagy drámai karakterszerepekben bontakoztak ki. Játékában került minden patetikus hangot és mozdulatot. A visszafogott játék mestere volt, majdnem gesztus nélkül játszott, csupán az érzelem és a gondolat erejére támaszkodott. Hegedűs Gyulával együtt nagy szerepet vitt a Vígszínház sikereiben és stílusának kialakulásában. A színház aranykorszakának vezető egyénisége volt, és művészete az egész magyar színjátszás megújhodását is elősegítette. Művészetének csúcsát és legnagyobb sikereit olyan darabokban érte el, amelyekben lélektanilag gazdagon árnyalt szerepek voltak, mint pl. a „Liliom" Julikája vagy Csehov hősnői. Könnyedsége és bája, mély érzései, kivételesen tiszta, nagyszerűen képzett hangja, meleg tekintete, kifejező arcjátéka, tökéletes technikai tudása a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakjává emelte. 35 évig volt a Vígszínház tagja. 217 szerepet játszott. Fontosabb szerepei: Osztrigás Mici (Feydeau), Dada (Bródy), Juli (Molnár: Liliom), Jolán (Molnár: Az ördög), Tanítónő (Bródy), Katalin (Shakespeare: A makrancos hölgy), Málcsi (Kálmán: Az obsitos), Színésznő (Molnár: A testőr), Eliza (Shaw: Pygmalion), Boriska (Heltai: A Tündérlaki lányok), Timár Liza (Bródy), Cecil (Herczeg: A kék róka), Pillangókisasszony (Belasco), Szonja (Csehov: Ványa bácsi), Alexandra (Molnár: A hattyú), Zsófi (Csepreghy: A piros