„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)
V. „A SZÍNHÁZ KATEDRA, MELY EGÉSZ TÖMEGET TANÍTHAT." (Gogol)
A Független Színpad munkaközössége színi előadásait először a Belvárosi Színházban tartották. Itt mutatták be 1937. november 14-én Sophie Treadwell: Mint a gépek című szocialista drámáját. A darab mondanivalója: az egyén konfliktusainak megrendítő formája, szemben a rendszer testet-lelket őrlő gépszerűségével. 1938 tavaszán öt bemutatót az akkori Szent László út 26. sz. alatti munkás kultúrházban tartottak. Ezek: Shaw: Candida, az ismeretlen szerzőjű francia vígjáték, a Pathelin mester. Ezt A póruljárt ügyvéd címen játszották. Molière: A botcsinálta doktor, Ibsen: Kísértetek. Ötödik bemutatójukat az Erzsébetvárosi Színházban játszották: Csokonai Vitéz Mihály: Méla Tempefői, avagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban. Az előadásoknak hatalmas visszhangja támadt, már csak azért is, mert például a Candida előadását Karinthy Frigyes előadása vezette be. A méla Tempefői előadásáról a kor szigorú kritikusa, Bisztray Gyula így ír Színházi Esték című kritikai gyűjteményében: „A városligeti Erzsébetvárosi Színház nem tartozik Budapest legelőkelőbb műintézetei közé. Április végén és május elején azonban a kopott falak között nem kisebb költő szólalt meg, mint Csokonai Vitéz Mihály. A Hont Ferenc vezetése alatt Független Színpad néven működő fiatal színészgárda előadásában nyilvános színpadon első ízben jelent meg a költő egyik befejezetlenül hátrahagyott, közel százötven éves drámai munkája: Tempefői. .. Maga a premier ritka élményt nyújtott. A szavak és szerepek delejes árammal kapcsolódtak a terem minden zugába; nem csak a színészek, a nézők is átélték a költő halhatatlan igéit. A közönség nem színházi habitüékből állott, akiknek a színháznál fontosabb a színházi vacsora, de lelkes fiatalokból, akik vacsorapénzüket áldozzák színházra. Öröm volt látni, hogy nemcsak előadások ellen, vezényszóra tüntető ifjúságunk van, hanem olyan is, amelyet kiművelt ízlése, művészi fogékonysága és önálló. ítélete képessé tesz arra, hogy az igazi értékek mellett is tudjon tüntetni, ha van rá alkalom..." 1938. májusában a Zenekadémián a munkaközösség megrendezte Darvas József és Nagypál István előadását, amelyen Szalmás Piroska és kórusa is közreműködött, valamint Vándor Sándor énekkara. Ősszel Molière Fösvényét játszották a Vasmunkás Otthonban, majd decemberben ismét a Zeneakadémián az ismeretlen 16. századi szerzőtől származó Három körösztyén leán-t és az ugyancsak ismeretlen szerzőjű, 18. századból való Kocsonya Mihály házassága című komédiát. Ezek mindegyike egyfelvonásos darabok, s így ezután még bemutatták Madách Imre: A civilizátor című egyfelvonásos komédiáját. Ennek az előadásnak külön érdekessége, hogy a díszleteket Háy Károllyal együtt az akkor nagyon fiatal, ma Kossuth-díjas, kiváló rendezőnk, Ranódy László készítette. A színielőadások ezután hosszú ideig szüneteltek. A Független Színpad munkaközösségének színi előadásaiban szerepeltek: Ascher Oszkár, Mészöly Tibor, Makiári János, Nagy György, Vidor Ferike, Toronyi Imre, Halász Kálmán, Kozák László, Gellért Endre, Szlovák László, Bánhidi László, Szántó Éva, Hollós Melitta, Orbán Viola, Görög Ilona, Szántó Klári, Kalla István, Hajduska Piri, Hont Erzsi, Darvas Ernő, Gyulányi Éva, Szendrő József. Rendező:
