„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

I. „MŰVÉSZNEK LENNI NEM SZAKMA, HANEM SORS." (Goethe)

vonását megérezni, akár Tiborcot vagy a „Barlanglakók" Tandariját játssza, akár Bánkot vagy Peturt. Visszatekintő szemünk egybelátja most a középkori nagy­urat és jobbágyot, a „Peleskei nótárius" parlagi gavallérját, „A falu rossza" pa­rasztgazdáját, Móricz Zsigmond félelmetes kovácsmesterét, Hevesi Sándor „Dó­zsa" drámájának, az 1514-nek Nagybotú Lőrincet, Kárpáti-Vajda „Kőmíves Kelé­mentjének Ijjas Mátéját, Szép Ernő mesejátékának öreg juhászát, s az utolsó a sorban, Zilahy szelíd-méltóságos tiszteletesét. A Színművészeti Akadémia tanárává 1918-ban nevezték ki. Katedráról hirdet­hette, hogy a színész feladata az emberábrázolás; bevezethette növendékeit a magyar színpadi beszéd művészetébe, amelynek utolérhetetlen mestere volt. Növendékei rajongtak érte... /BENEDEK MARCELL/ Kiss Irén Ugra, 1869. 3. 1.-Bp., 1942. 2. 25. Debrecenben, 1891-ben lépett színpadra, majd tízennégy évi vidéki működés után 1905-ben a Vígszínház, 1912-ben a Nemzeti Színház szerződtette. Termé­szetes humora és aranyos kedélye elsősorban a komikai szerepkörben biztosítot­tak sikert számára. Nagy sikereket ért el az Osztrigás Mici, a Liliom, a Te csak pi­pálj Ladányi, Egy magyar nábob, a Süt a nap, a Tudós nők, a Nagymama és sok más szerepben. A Nemzeti Színháznak örökös tagja volt, 1932-ben betegsége miatt vonult vissza. Jelentősebb szerepei: Csiky Gergely A nagymama című da­rabjában Lango Szerafin, James Barrie Vén lányokjában Patty, a Liliomfiban Ka­milla, A mamában Mogoriné (mindkettő Szigligeti Ede darabja), a Bunburyben (Oscar Wilde) Augusta és Molière A tudós nőkjében Belise. „Kiss Irén már kezdő korában is komika volt. Ismerte önmagát. Ez a tudatos sze­repkörmegválasztása egyenesen imponáló. Lényében van valami sajátosan vi­dám szatirikus vonás. Milyen kitűnő genre-kép az ő postamesternője a Süt a nap-ban, vagy zsémbes, de jószívű szakácsnéja a Zenebohócok-ban. Mind-mind csupa nevettető alak, de mind emberi, mind igaz." /BLAHA LUJZA-emlékalbum/ Tímár József Budapest, 1902. 3. 7.-Bp., 1960. 10. 3. Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. A Színművészeti Akadémián szerzett oklevelet, és Hevesi 1925-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtette. 35 éves művé­szi pályája kisebb megszakításokkal itt folyt le. Az 50-es években vidéken szere­pelt, majd a Madách Színház kötelékébe lépett, ahonnan 1959-ben ismét vissza­került a Nemzeti Színházhoz - egy évadra. Első nagy sikerét Achmed (Herczeg:

Next

/
Oldalképek
Tartalom