„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

I. „MŰVÉSZNEK LENNI NEM SZAKMA, HANEM SORS." (Goethe)

Jászai Mari Ászár, 1850-Bp., 1926 A Komárom megyei Ászár községben, szegény falusi ácsmester ötödik gyermekeként született. Édesanyját korán elvesztette, s apja és mostohája részéről igen kemény nevelésben részesült. Győrött járt négy elemit, majd szolgálónak adták. 16 éves korában megszökött hazulról egy vándorszíntársulattal. Székesfehérvárott lépett először színpadra, majd a Budai Népszínházhoz szerződött. Itt már kis szerepeiben is feltűnt. 1869-ben férjhez ment Kassai Vidor színészhez és együtt szerződtek Kolozsvárra. Innen szerződtették 1872-ben a budapesti Nemzeti Színházhoz, a nyugalomba vonult Jókainé tragikai szerepkörére. Bemutatkozó szerepe a Bánk bán Gertrudis királynéja volt. Pályája Szigligeti Ede, majd Paulay Ede igazgatása alatt ívelt fölfelé, s leginkább az antik tragédiákban és Shakespeare hősnőinek alakításaival tűnt ki. Hajlíthatatlan, kemény egyéniség volt, mélységes humánum és a kisemberek, az elesettek iránt érzett szeretet és rokonszenv vezették cselekedeteit. Az első világháború idején jóformán minden értékét pénzzé téve sietett a sebesült katonák segítségére. Petőfi rajongója és Széchenyi István csodálója volt. Mind színpadi szerepeit, mind pedig a dobogón gyakran mondott verseit az emelkedett, nemes pátosz hatotta át. Állandóan tanult, ismereteit bővítette, németül, angolul, franciául és görögül is megtanult, s amikor már anyagi lehetőségei megengedték, sokat utazott, tapasztalatokat gyűjtött. 1900-ban egy évre megvált a Nemzeti Színháztól és a Vígszínházban játszott, de azután visszatért a Nemzetibe, ahol örökös taggá nevezték ki. 1926 elején lépett fel utoljára, s hosszú betegség után azon év október ötödikén halt meg. Nemcsak saját korának, de az egész magyar színháztörténetnek is egyik legkiemelkedőbb, legmarkánsabb alakja. Több tanulmánya jelent meg még életében (Színház és közönség, A tükröm), megrázó erejű Naplóját halála után adták ki. Leghíresebb szerepei: Antigoné, Elektra (Szophoklész); Phaedra (Racine), Medea (Grillparzer), Stuart Mária, majd Erzsébet (Schiller), Éva (Madách: Az ember tragédiája), Gertrudis (Bánk bán), Mirigy (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Teréza (Az aranyember), Shakespeare-szerepei: Margit királyné, Lady Macbeth, Gertrúd. /CENNER MIHÁLY/