„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

I. „MŰVÉSZNEK LENNI NEM SZAKMA, HANEM SORS." (Goethe)

Jászai Mari Ászár, 1850-Bp., 1926 A Komárom megyei Ászár községben, szegény falusi ácsmester ötödik gyerme­keként született. Édesanyját korán elvesztette, s apja és mostohája részéről igen kemény nevelésben részesült. Győrött járt négy elemit, majd szolgálónak adták. 16 éves korában megszökött hazulról egy vándorszíntársulattal. Székesfehérvá­rott lépett először színpadra, majd a Budai Népszínházhoz szerződött. Itt már kis szerepeiben is feltűnt. 1869-ben férjhez ment Kassai Vidor színészhez és együtt szerződtek Kolozsvárra. Innen szerződtették 1872-ben a budapesti Nemzeti Szín­házhoz, a nyugalomba vonult Jókainé tragikai szerepkörére. Bemutatkozó szere­pe a Bánk bán Gertrudis királynéja volt. Pályája Szigligeti Ede, majd Paulay Ede igazgatása alatt ívelt fölfelé, s leginkább az antik tragédiákban és Shakespeare hősnőinek alakításaival tűnt ki. Hajlíthatatlan, kemény egyéniség volt, mélységes humánum és a kisemberek, az elesettek iránt érzett szeretet és rokonszenv ve­zették cselekedeteit. Az első világháború idején jóformán minden értékét pénz­zé téve sietett a sebesült katonák segítségére. Petőfi rajongója és Széchenyi Ist­ván csodálója volt. Mind színpadi szerepeit, mind pedig a dobogón gyakran mondott verseit az emelkedett, nemes pátosz hatotta át. Állandóan tanult, isme­reteit bővítette, németül, angolul, franciául és görögül is megtanult, s amikor már anyagi lehetőségei megengedték, sokat utazott, tapasztalatokat gyűjtött. 1900-ban egy évre megvált a Nemzeti Színháztól és a Vígszínházban játszott, de azután visszatért a Nemzetibe, ahol örökös taggá nevezték ki. 1926 elején lépett fel utoljára, s hosszú betegség után azon év október ötödikén halt meg. Nem­csak saját korának, de az egész magyar színháztörténetnek is egyik legkiemelke­dőbb, legmarkánsabb alakja. Több tanulmánya jelent meg még életében (Szín­ház és közönség, A tükröm), megrázó erejű Naplóját halála után adták ki. Leghí­resebb szerepei: Antigoné, Elektra (Szophoklész); Phaedra (Racine), Medea (Grill­parzer), Stuart Mária, majd Erzsébet (Schiller), Éva (Madách: Az ember tragédiá­ja), Gertrudis (Bánk bán), Mirigy (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Teréza (Az aranyember), Shakespeare-szerepei: Margit királyné, Lady Macbeth, Gertrúd. /CENNER MIHÁLY/

Next

/
Oldalképek
Tartalom