„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)
I. „MŰVÉSZNEK LENNI NEM SZAKMA, HANEM SORS." (Goethe)
„1900. április 18-án volt az a vörösbetűs ünnepnapja a Vígszínháznak, amikor Jászai Mari színpadunkon a Phaedrában fellépett. A hírlapok nagy elismeréssel méltatták, magasztaló szavakkal köszöntötték a nagy tragikát a vidámságok hajlékában, mely ezen az estén a komoly múzsa templomává avattatott!" /DITRÓI MÓR/ Márkus Emília Szombathely, 1860-Bp., 1949 Szombathelyen született, igen tehetséges, polgári családból. Nagybátyja Horváth Boldizsár jogászprofesszor, majd igazságügy-miniszter, fivérei közül István képviselő, József Budapest főpolgármestere lett. Iskoláit már Pesten végezte és nagybátyja tanácsára felvételre jelentkezett a Színi Tanodába, ahová Paulay Ede korengedéllyel vette fel. Még nem fejezte be tanulmányait, amikor Szigligeti Ede a Nemzeti Színházhoz szerződtette, 1877-ben. Itt első szerepe Júlia volt Shakespeare tragédiájában. Pályája gyorsan ívelt fölfelé, s csakhamar a színház élvonalához tartozott. Előnyös megjelenése, dús, hosszú, aranyszőke haja, tájszólás nélküli, zamatos, tökéletesen tagolt magyar beszéde és játékos egyénisége a legnépszerűbb színésznők közé emelték. Már nagybátyja házánál kapcsolatba került az ország szellemi, művészeti és politikai vezetőivel, s 1882-ben Pulszky Károllyal - Pulszky Ferenc, Kossuth londoni követének és a Nemzeti Múzeum főigazgatójának európai hírű művészettörténész fiával - való házasságkötése után ez a kapcsolat még erősödött, s férje révén igen széles körű ismeretekre tett szert, sokat utaztak Európában, s a fiatal színésznő megtanult németül, angolul, franciául és olaszul. Szerepköre a színházban Shakespeare gyengéd nőalakjaitól a magyar szerzők klasszikus és modern darabjain át az akkor virágzó és divatos francia szalondrámák hősnőjéig terjedt. Elragadtatott kritikusai a Szőke Csodának nevezték, s ezen a néven vonult be a színháztörténetbe is. Közel hetvenöt évre terjedő pályája a sikerek és diadalok útja volt. Nőiességének varázsát, aszszonyi báját hosszú évtizedeken át megtartotta, s fiatalasszony, sőt leányszerepeket is illúziót keltőén alakított túl az ötvenedik évén. Ő volt az első Tünde 1879-ben a Csongor és Tünde bemutatóján, s Az ember tragédiája premierjén Hippiát alakította. Elsőként állította színpadra Ibsen Nóráját, s a nagy norvég drámaíró az ő kedvéért látogatott hazánkba, színpadi alakítását megtekinteni. Leghíresebb szerepei: Marguerite (Dumas: A kaméliás hölgy), Nóra (Ibsen), Franciilon (Dumas), Desdemona (Shakespeare: Othello), Melinda (Bánk bán), Cleopatra (Shakespeare: Antonius és Cleopatra), Stuart Mária (Schiller). /CENNER MIHÁLY/