Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

II. A színházbérlet kérdései

Itt is feltűnik a közepes jövedelműek magas részvételi aránya: anyagi lehetőségeikhez képest "túlfogyasztanak": ők - mint az iskolai végzettség esetében is - az önmüvelők, kulturális mobilitásban résztvevők, a középréteg, melyre a bevezetőnkben utaltunk. Ismét meg kell jegyeznünk, hogy a foglalkozási és a jövedelmi adatok másképp alakulnak, ha 18 éven aluliaktól is tudakozódunk, hiszen a KSH 1976-os adatai szerint 100 bérletvásárló közül 35 nem kereső tanuló! Egyéb kulturálódási módok igénybevétele Elkészített kulturális indexünk azt mutatja, hogy a megkérdezett jár-e és milyen gyakran moziba, hangversenyre vagy operába, múzeumba vagy kiállitásra, a tv és a rádió szinházi közvetitéseit figyelemmel kiséri-e, olvas-e újságkritikát, könyveket stb. A "kultúrfogyasztás" mértékét valamennyi figyelembevételével állitottuk össze. Feltételeztük, hogy minél magasabb szintet képvisel valaki, ez pozitiv korrelációban áll majd a szinházba járással. Valójában a legtöbb szinházba járó,72 %-os arányuknak megfelelően, közepes "kultúrfogyasztó". Módosul-e a helyzet a bérletvásárlásnál? Annyiban igen, hogy a "legkulturáltabbak" 13 %-a, és utána a még magas szinten állók 8 %-ának van ma bérlete. A legkisebb kulturálisindexet mutatóknak lényegében nincs bérlete. A közepesek nem térnek el az átlagt ól. Mintánkban a Maga

s "kultúra fogyasztók" aránya 14 %, és 12 %-nak van bérlete. Közepe

s "kultúra fogyasztók" aránya 72 % és 6 %-nak van bérlete. Az alacson

y "kultúra fogyasztók" aránya 14 %, és 1 %-nak van bérlete. 40