Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

I. A színházba járás demográfiai ,kulturális háttere

ség szintje a legdöntőbb faktor. A felsőfokú iskolát végzettek, illetve az ezzel szorosan összefüggő magas "kulturális index"-üek a gyakoribb színházlátogatókon belül saját tényleges arányuknál lényegesen nagyobb számban fordulnak meg, mig a ritkán és nem járók között "alul reprezentáltak". Értelemszerűen fordított a helyzet a másik oldalon, az alacsony "kulturális index", ill. a 0-7 osztállyal jellemzett csoportokban. A köztes kategóriák is hibátlanul mutatják:a képzettség és a kultúra fogyasztása hierarchikusan befolyásolja a szinházba járást. Az egyéb demográfiai faktorok - a családi állapot, foglalkozás, életkor és jövedelem - tovább erősitik bennünk a kialakuló képet. A csaIád

i élet által többnyire kevésbé "korlátozott" /és fiatalabb/ hajadonok és nőtlenek intenzivebben, a házasok a mérsékeltebben járók között dominánsan szerepelnek . Az iskolai végzettség által többnyire meghatározott foglalkozá

s is a hierarchia részét képezi. Az intenziven /havonta/ szinházba járók közel 2/3-a mintánkban "szellemi" foglalkozású, a nem járóknak viszont csak 1/4-ét adják. Az élet ko

r alsó és felső sora és a köztük lévő kontinuitás érzékelteti, hogy a színházak felkeresése mint igény és mint lehetőség a fiatalabb korcsoport okban intenzivebb. A j övedé lemné

l is látjuk, hogy a szinházlátogatás és aktivitása erősen korrelál a saját jövedelem növekedésével. Fontos, hogy a minta alapmegoszlási sorát is megnézzük az adatok értelmezésénél, hogy érzékeljük, tényleges arányuk alatt vagy felett van-e egy-egy csoport. Végül az iskolai végzettség és a kulturális index mellett vessünk egy pillantást a saját könyvve

l rendelkezés táblájára. Ez a változó jól jelzi a szinházba járás meghatározottságát, hiszen a havonta szinházba járók között arányosan 1/9-ed eséllyel vesz részt akinek nincs vagy 10-nél kevesebb 29