Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

I. A színházba járás demográfiai ,kulturális háttere

könyve van, és 8/9—

del a 300 könyvnél többel rendelkezők. Vizsgáljuk meg, hogy aki különböző gyakorisággal szinházba jár vagy nem jár, elmegy-e moziba, nézi-e a tv szinházi közvetitését, hallgatja-e a rádióban közvetitett színdarabokat, olvassa-e a sajtóban megjelenő szinházi kritikákat. A moziba járás és szinházba járás között elég erős összefüggést találtunk. Ezt azért érezzük fontosnak elöljáróban hangsúlyozni, mert az adatok szemrevételezésekor első pillanatban meglepve tapasztaltuk, hogy a tv-ben szinházi közvetítés nézése és a rádióban a szinházi adás hallgatása nem mutat kiemelkedő összefüggést. Az adatok az értelmezhetőségi szint alatt mozognak. A szinházba nem járás és a tv-ben sem nézés között találtunk egy nem túl erős kapcsolatot, de a szinházba járás gyakorisága és a tv-ben való nézés gyakorisága között ezt az összefüggést megerősitő, kontrolláló kapcsolatra nem leltünk. A rádió esetében még a "nem fogyasztás"-ok sem térnek érdemlegessen el az alapsokaság megoszlásától. /Lásd a 3.sz. táblát ./ Mint láthatjuk a moziba járás esetében következetesen változik az eredeti alapsokaság és a gyakoriságok és a "nem járók" egybeesnek. VAlószinüsiti a levonható következtetést az a tény, hogy ha eltérő mértékben is, a mozi közönsége ugyanabban az irányban, azonos tendenciák mentén rétegződik, mig a tv és rádió egyenletesebben, az iskolától, kulturáltságtól függetlenebbül szerzi közönségét, társadalmilag hierarchizálatlanabb. Jelentősebb tehát a "járás", mint az, hogy a tv-közvetités szinház-e vagy más, illetve, hogy a rádió szinházt "sugároz". A "járás" mint aktivitás, a kimozdulás képességét és igényét is feltételezi. A tv és a rádió azonban fizikailag passziv jelenlétet igényel csak. A befogadás aktivitást igényel és a massmediák egyik alapvető problémáját éppen a film és a szinházi közvetítések kapcsán szokták felemlegetni. Ezért is 30