Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

A főszerepet játsző Greguss Zoltán játékát általában elismeréssel nyugtázta a kritika, a tőle telhető legjobbat nyújtotta. Ha valamit kifogásoltak, az a szerepnek szólt. Kiemelték szép jeleneteit, pl. a miniszterelnökkel, amikor megtudja, hogy küzdelme hiábavaló volt, A haldoklási jelenetben nem érezték ugyanezt az átélést. Egyed Zoltán Greguss Néró-beli szereplésére utalt. (Az egész darabban sok az áthallás.) "Ajakbiggyesztő, durcás és gőgicsélő, koravén csecsemőnek fogta fel Potemkint és sokkal nagyobb súlyt helyezett Katalinnal való édelgő szerelmi jeleneteinek nüanszirozására, mint a potemkini jellem vetítésére. A brokát és bíbor díszruhák alatt talpig fehér muszlinba burkolt alakja 75 kissé femininen hatott." Partnere, Sennyei Vera, Egyed szerint inkább cukrászkisasszonyt játszott, mint cárnőt. Egy ilyen szerep eljátszásához szükséges komoly múltját hiányolta. Mások éppen báját, finom játéktudását emelték ki. Inkább kecsességét említették, nem erőteljesen intellektuális képességét, amire szükség lett volna a szerep megformálásához. Várkonyi Zoltán (Zubov) szerepe rövid terjedelmű intrikus szerep, amelyet tökéletesen oldott meg. Fölényes és gúnyos volt, hatásosan épitette fel szerepét. A Nemzeti Uj76 ság parókás jampecnek nevezte. Toronyi szép beszédét, Danis szerepformálását, a két diplomata csiszolt játékát (Tapolczai, Szakáts), Baló forradalmárát, kis szerepében Mádit, a női szereplők közül Szemere Vera elragadó szépségét, tehetséges mozgását és a szinház fő erősségét, a kitűnő együttest emelték ki. A jószándék vezette az irót, a színházat, az előadás mégsem érte el a szerző korábbi darabjának sikerét. A szinház mindent elkövetett, hogy a szerzőt támogassa abban a törekvésében, amelyet Egyed Zoltán igy fogalmazott meg: "írói kötelességét már akkor is teljesítette, ha ebben a színes, zenenélküll történelmi revüben akár egyetlen mon01-