Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

datban in igyekezett kifejezést adni annak a szorongásnak, amely az emberiség szivét napjainkban didergeti, vagy azoknak a vágyaknak, véleményeknek, annak a szenvedélynek, amelylyel az emberek napjainkban sorsuk felett aggodalmaskodnak." 7

7 (A 2. magyar hadsereg a Donnál, félelem a légitámadástól.) Jean de Letraz Tulvi1ági felesé

g cimü francia vigjáték bemutatása hirtelen előkapott szükségmegoldásnak tűnik. (1942, november 6.) Rendező Károlyi István, diszlet Jaschik Álmos, Szereplők: Greguss Zoltán, Várkonyi Zoltán, Sennyei Vera, Szakáts Zoltán. A századvég francia házasságtörési vígjátékaival rokon. Letraz lélektani vígjátékot irt, de vígjátéknak nem elég mulatságos, lélektani drámának nem hiteles. Az operett, kabaré, a frivol bohózati elem keveredik benne. A Reggeli Magyarország kritikusa a komédia, szatira és lira finom elegyének tekintette a darabot. A Népszava szerint "a darab meglepetésszerűen elmélyülő mesevezetésével és különösen főszereplőjének groteszkül szomorú sorsával túllép a szokásos 78 vigjátékkereteken." A történet bonyolult, nehezen követhető. A férj (Jerome) felesége halálhirét kapja. Alkot egy tökéletes, jó álomfeleséget, akihez beszél, verset olvas, bemutatja rokonainak. Öreg inasa ugy tesz, mintha hinne neki, mások azt hiszik őrült. Az asszony (Stella) nem is halt meg valójában, szeretőt tart (Philippe). Jerome azért teremtette meg képzeletében, mert nem tud nélküle élni. Egyszercsak megjelenik. A képzelt feleség tökéletessége és Stella valóságos, hazug lénye közt nagy a különbség. Végül Stella unokaöccsébe (Francois-ban) találja meg a rajongó, fiatal szerelmest. Moziba készülnek, de végül nem oda mennek. Utólag értesülnek, hogy ott tüz ütött ki. így nyugodtan eltűnhetnek. Jerome ismét halottnak hiszi feleségét és újra egyedül marad a képzeletbeli Stellával. 92-