Szekeres József: Vita a rendezésről (SZTI, Budapest, 1961)

Rendezés éa korszerűség. A Tyeatr szerkesztőségi cikke

Kern csoda, hogy a vitatkozás során Ohlopkov második cikkében akaratlanul is figyelembe veszi már a vita tapasztalatait, Tovsztonogov vitazáró válaszában a vita eredményének tudja be "színházművészetünk olyan nagy mestere, mint Ohlopkov művészi álláspontjának változását" és ki is jelenti, hogy most már ő személy szerint hajlandó "aláírni a kiváló rendező sok pozitív gondolatát". De ismételjük, véleményünk szerint itt a lényeg nem a vitatkozó felek valamelyikének változott vagy tisztázódott álláspontja,hanem az a tény, hogy a vita megmutatta mindkettőjük pozitív programjának azonosságát. Két kiemelkedő rendezőnk vitatkozott, méghozzá két olyan rendezőnk, akit különösen az tett ismertté, hogy tud hallgatni a kor szavára. A korszerű színház - a szocialista realizmus színháza - elméletének és gyakorlatának egyik középponti kérdéséről folyt vita és mint a számos hozzászólás is bizonyltja, feltétlenül színházi életünk nagy eseményének számított. Nézetkülönbségük két világosan kirajzolódó művészegyéniség eltérése, két eredeti jellem eltérése, annak a két rendezői iskolának az eltérése, amelynek élén állnak és amelyhez tartoznak. Közös bennük a szovjet színház esztétikai alapjainak egysége, művészeink hűsége a realizmushoz, a realizmus nagy tanítóihoz; végezetül pedig hűségük a szovjet művészet elsődleges és fő feladatához: a nép, a kor szolgálatához. 4 Ohlopkov és Tovsztonogov cikkére, e cikkek bizonyos tételeire sokan hivatkoztak a vita folyamán. Egyesek vitá- 20 -