Szekeres József: Vita a rendezésről (SZTI, Budapest, 1961)

Rendezés éa korszerűség. A Tyeatr szerkesztőségi cikke

ba szálltak velük, mások védelmükbe vették öjcot. Egyesekhez Ohlopkov álláspontJa állt közelebb,mások arról tettek tanúbizonyságot, hogy Tovsztonogovval értenek egyet. Egyenes vitába Aicimov és írd, Szverdlin és Vivjen, Bacselisz, Rudnyickij, Szolodovnyikov és Prokofjev szállt velük cikkében, és ez a polémia elég nagy helyet foglalt el lapunk hasábjain. A szinház alapvető összetevőiről, a realista rendezés művészi általánosításáról folyó beszélgetés átszőtte lényegében az egész vitát. Amikor a vita megindult, a szerkesztőség leszögezte, hogy a szovjet rendezésnek ujitó szelleme biztosította a világhírnevet, hogy a rendezés korszerű stílusát mindenekelőtt nem egyes befolyások határozzák meg, hanem a korral való közvetlen kapcsolat,az élettel való kölcsönhatás, magának a művésznek a világszemlélete. De milyen az a művészi nyelv, amelynek korunkat kell kifejeznie? Mi az P "modern képszerüség", amelyről annyit vitatkoznak és beszélnek manapság? Milyen uj lehetőségeket nyújt napjainkban a művészet mestereinek a szocialista realizmus? S az állandó mozgásban, fejlődésben levő szocialista realizmus miképpen gazdagítja és szélesiti elképzeléseinket a szovjet művészet stílusáról? Ohlopkov, Tovsztonogov és mindenki, aki közvetlenül az általuk elkezdett beszélgetést folytatta,bizonyos fokig ezeknek a témáknak körében mozgott. Sajnos, a modern képszerüség, a korszerű stilus problémája ennek ellenére sem kapott megfelelő megvilágítást a vita során. A korszerű tartalmat teljesen és adekvát módon kifejező korszerű forma problémáját nyilván még alaposan meg kell vizsgálni. Színházi életünkben most megy végbe az anyaggyűjtésnek az a folyamata, amely lehetővé teszi, hogy a közeljövőben elméletileg vessük fel és tanulmányozzuk ezt a kérdést. - 21 -