Szekeres József: Vita a rendezésről (SZTI, Budapest, 1961)

Rendezés éa korszerűség. A Tyeatr szerkesztőségi cikke

Ezért a szerkesztőség, levonva a vita tanulságait, megkisérli, hogy megszilárdítsa, le rögzítse ast az általános, pozitiv tartalmat, amelyet a vita során megjelent cikkekben találhatunk. Az ismeretek, az elmélet elemeinek gyiijtése - s ez az elmélet fegyvert ad szinházunk, a kommunista társadalom épitése korának sziriháza gyakorlati szakembereinek kezébe - ez munkánk célja. II. A szinh

áz képs

zerii természete 1 1959 végén lapunk Az alkotók fórum

a rovatában közölte Nyikolaj Oblopkovnak A képzeletszerűségrő

l cimü programadó cikkét. A cikket a szerkesztőséggel történt megállapodás alapján Ohlopkov vitaindítóként irta. Ez azonban nem volt még a vita kezdete. A vita azzal kezdődött, hogy két számmal később Grigorij Tovsztonogov nyilt levelet intézett a lap hasábjain Ohlopkovhoz, s ebben a cikkében kétségbe vonta Ohlopkov elméleti kijelentéseinek fontosságát, pontosságát, és vele szemben kifejtette a maga esztétikai programját. És valóban, Tovsztonogov és Ohlopkov vitája első látásra olyan emberek vitájának tűnik, akik a művészetben egymástól igen messze fekvő álláspontot foglalnak el. Tulajdonképpen igy is van ez a művészetben, a művészi gyakorlatban, s a legnagyobb hiba lenne arra törekedni, hogy elkenjük, nivelláljuk ezt a különbséget, hiszen a szocialista realizmus ereje és dicsősége,jövő fejlődésének záloga az egyéniség gazdagságában rejlik. Ohlopkovot rendszerint "diktátor-rendezőnek" nevezik. Az előadást létrehozó három fő tényező - "dráraairó", "színész", "rendező" - közül Ohlopkov munkáiban mindig a - 13 -