Szekeres József: Rendezés és korszerűség (SZTI, Budapest, 1960)

N. Krimova: A köznapi rendezés válsága

rek nyugodtan és jól nevelten kezdenek beszélgetni, ahogyan egy jó háznál illik /mert lehet-e másként egy "külföldi" színdarabban/, akkor ez az uriházbeli jól neveltség alakította ki az egész előadás stílusát és jellegét* Éppen ezt a stílust hittük el, amikor pedig egészen mást kellett volna elhinnünk. Egyébként az előadás eseményei a következőképpen alakulnak: uj orvos érkezését várják. S megérkezik egy jól öltözött, akkurátus, jól nevelt fiatal lány. Ez lenne az orvos? A pszichiáter? Az ideggyógyász? Valahogy nem hiszi el az ember. Igaz, felvillan az a gondolat, hogy a színház kontrasztos megoldást talált és elhatározta, hogy egy ilyen kislányban mutatja be a lehető legkomolyabb szakma emberét. De telnek a percek és a lány egy egyetemista keresett mozdulataival ölti fel a fehér köpenyt,hogy a betegekhez menjen. Majd körülbelül ilyen szavakat mond: "Tökéletesen meggyógyult. Abszolút normális pszichika" - s mindezt olyan hangsúllyal, amilyennel egy iskoláslány mondaná, aki épp most olvasta el a tankönyvben, hogy mi is az a "pszichika". Nem, ez természetesen nem orvos* Nem ismerjük az angol klinikákat és az angol orvosokat, de mindegyikünk volt már beteg, és mindegyikünknek volt már dolga orvosokkal, és mindegyikünknek van erről a területről némi megfigyelése. S ezek a megfigyelések még közelében sincsenek annak, amit a színpadon látunk. S ami a színpadon játszódik, az semmiben sem emlékeztet az életre, minden érzékelhető természetessége ellenére sem. Cronyn darabjában sok olyasmi van, ami gátolja a benne rejlő eszme teljes elfogadását. A színház meghúzta a darabot és Így nem világos, hogy miért akar a főhősnő Kinába utazni, ahol állítólag rendkívül nagy szükség van angol orvosokra és nem válik érthetőbbé a darab eszmeileg pozitív mondanivalója, amely ennek a keresztényi módon jótékony lánynak alakjában testesül meg. - 11 -