Szekeres József: Rendezés és korszerűség (SZTI, Budapest, 1960)

N. Krimova: A köznapi rendezés válsága

Mindezek ellenére azonban Cronyn lehetőséget nyújt arra, hogy a színpadon eléggé Igaz történetet szólaltassunk meg arról, milyen is az angol orvosok élete, akik kénytelenek magánklinikákon dolgozni* Meg lehet érteni a fiatd lány törekvéseinek tisztaságát és halálakor az őt szerető férfi magáramaradásának egész borzalmát. Egyszóval, ha feltárjuk a darab reális gyökereit, életbeli lényegét, akkor a darab megnő, jelentős éa tanulságos lesz. Végül pedig a megismerés értékét fejezi ki. De a színház annak ellenére, hogy a köznapi részleteket rendkívül pontosan hangsúlyozta, mégis elszakította a darabot az élettől. A rendezők a főhősnőben földöntúli jótevő angyalt, eldobott szeretőt, végzetes csábitót stb., stb. látnak. És az előadásba lassan, lassan belopakodik a teátrálitás* Eleinte abba a légüres térbe helyezkedik bele, amelyet a "háttér" hiánya okoz. Ott még észre sem lehet venni, mert a hősök viselkedése megszokottan egyszerű, látszatra "valósághű" marad. De ez a teátrálitás a későbbiekben növekszik és elszemtelenedik. A női főszereplő már bevallotta szerelmét a főhősnek és elfutott, a főhős pedig,..a zongorához ül, rácsap a billentyűkre és valami bravúros darabot kezd játszani, /Üdvözlégy, üdvözlégy, jól ismert teátrálitás!/ Azután megjelenik a két vetélytársnő, az egyik hófehér légies ruhában, a másik testhez simuló feketében és természetesen a feketeruhás egy elégett gyufaszállal könynyedén felgyújtja a laboratóriumot, a fehérruhás pedig odarohan, hogy megmentse a szeretett férfi Írásait, s meghal a lángok között. Az eléggé szomorú történet, amilyenné Cronyn darabja válhatott volna a színpadon, szalondrámává alakult, vagy ez nem változtat a dolgon - melodrámává. Szalondrámává azért, mert a darabban a jellemek s a légkör mentesek minden földitől és minden konkrétumtól, ami ne adj isten eldurvíthatná. - 12 -