Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

Hallgatási zónák

r<5l szóló darabot látunk: a család minden tagja neuraszténiás ó3 állandóan veszekszik a többiekkel. Ennek az lesz az oka, hogy a művészetet túlterheljük művé szettel,hogy a színészek és a rendezők nem óvatosa

k, nem tudnak széles ecsetkezeléssel festeni, nem tudnak nagy részleteket egyetlen színnel megtölteni, hogy e nyugodt háttérből világos és hü folt emelkedjék ki. Előadásaink gyakran tarka rongyszőnyegre hasonlítanak; szemre rikitóak, de semmi sem érthető. Előadásaink tarkaságának elsősorban az az oka, hogy a színészek igyekeznek mindent megjátszan

i, főként pedig minden 3zót megjátszan

i. Elfelejtettük, hogyan kell nagy mond

at-részletekkel beszélni. Mindent különálló szavakra tördelünk szót, ezért a színpadon látszólag mindent kétszer, háromszor olyan hosszura nyujtunk, mint ahogyan a darabban áll. Sok előadás tarkaságának és szétdaraboltságának az az egyik oka, hogy hiányzik belőlük a hiteles szinpadi atmoszféra, a színészekben nincs meg a pontosan megfelelő fizikai közérzet, a ,második sik*. Egyesek azt hiszik, hogy ha az alak kidolgozásánál felhasználják a fizikai közérzetet, a ,második sikot* és a belső monológokat,ez elnyújtja és meglassítja a szerep ós az előadás tempó-ritmusát. A nehézkes, szühetekkel szétdarabolt beszédet »csehovizmusnak' nevezik, ez pedig összeegyeztethetetlen a mai ember lelkivilágával. Kétségtelen, hogy a mai élet ismertetőjele a világos és ragyogó szin, a gyors ütem. De amikor mai színházainkban alkalmazzák ezeket az ismertetőjeleket, rikitó tarxaság és fecsegés lesz az eredmény. Nincs meg a jellem mélysége, jelentősége, az emberi lélek élete jelentéktelen és szegényes. Elszegónyül az ember intellektuális tükörképe. A szinpadi alak elmélyítéséért vivott harc tehát gyakran szüneteket hoz létre és elnyújtja a beszéd tempó-ritmusát, korszerűtlenné teszi az előadást. Valóságos bűvös kör jön létre, amelyből látszólag nincs kiut. Valéban igy kell lennie? - 81 -