Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

Hallgatási zónák

esetben leheti szövegmondás közben is, a hallgatási zónákban is. A hallgatási zónákban a szinész nem beszél,hanem megfigyel, hallgat, érzékel, mérlegel, ismeretet gyűjt, azután felkészül a feltétlenül szükséges ellenvetésekre vagy helyreigazításokra, végül előkészül szinpadi partnere cselekvéseinek továbbfejlesztésére. Arrá készül,hogy beszélni kezdjen: megpróbálja félbeszakítani partnerét. A szinész élete a hallgatási zónákban közvetlenül és szervesen összefügg a belső monológókkal, a szövegmélyével,a NyemirovicsDanesenko-féle ,teherrel', következésképpen az átfogó cselekvéssel és a darab magjával is. Mindez a hallgatási zónákba tartozik és áthatja ezeket a zónákat. A hallgatási zóna a szinész alkotómunkájának legkevésbé kidolgozott területe. Szinte nem is szeretnek beszélni róla, mert azt tartják, hogy a hallgatási zónák abba a folyamatba tartoznak, amelyet ugy neveznek, hogy a szinész szer s élet

e az alakban: állítólag, ha a szinész szerves életet él a szerepben, akkor helyesen cselekszik a hallgatási zónákban is. A szinész szerves szinpadi életéért vivott harcban a szerep cselekvő elemzéséhez, a helyzetgyakorlatos próbamódszerhez folyamodunk. Helyzetgyakorlatok általában nagyon régen léteznek. Helyzetgyakorlatra ugyanis azért van szükség, hogy megértsük, megérezzük önön valónkat a szerepben,a szerepet pedig önmagunkban; jellemmé alakuljunk, s ae csak az lássók, hogy gyakorlatilag elsajátítottuk a jellemet. A szinész helyzetgyakorlatok alapján érti meg, mit tesz szervesen élni a színpadon előre meghatározott körülmények között

. A darab szövegére még nem került sor, de a szinész számára már meghatározták a darab által előirt feltételeket. Helyzetgyakorlatok révén edzik a figyelmet, a képzeletet és végül helyzetgyakorlatok révén lehet legjobban megismerni az érintkezés természetét is. Már nem is szólok a testi kötetlenségről, a fizikai közérzetről. Ezeket is - 67 -