Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

A szerző arculata

Ifézzük a , belső monológot *.Minden szerzőnek megvannak a maga sajátos ,belső monológjai*, Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kivül. Az adott szerző szereplői között létrejövő érintkezés természetének meghatározása ugyancsak az érzékelés jellegének problémájához vezet el. Ezekből a belső tulajdonságokból válik világossá a darab stilusának természete: a tempó-ritmus, a tömegjelenetek stílusa és a test beállítása; ezeknek a tulajdonságoknak az alapján kell kirajzolódnia a szerző arculatának is. És nekünk olyan pontosságra kell törekednünk, hogy a test beállitása alapján is meg lehessen állapitani: Gorkij irta ezt a darabot vagy Csehov. Amikor igazi és tökéletes színművészeti alkotást választunk, ott ez csakugyan nyilvánvaló. A beállítás a szerző stilusának kifejezése. Ide kell vennünk a lélegzést is: hogyan kell lélegeznie a színésznek az illető szerző darabjában? Mert a tragédiában csakugyan más lélegzés szükséges, mint a bohózatban. Shakespeare-darabban másképpen kell lélegezni, mint egy mai színműben. És mi a helyzet a mai darabokkal? Pagogyinnál más lélegzésre van szükség, mint Majakovszkijnál» A rendezésnek ezeket a kérdéseit a drámairó arculatának feltárásával kell egybekapcsolni: a beállítást, a lélegzést, a visszaadást és az érzékelést, a tempó-ritmust mindezeket a tárgyakat alá kell rendelnük a szerzői arculat feltárásának,s akkor konkrét lesz a rendező gondolkodása, akkor a szerző arculatának meghatározása gyakorlati, nem pedig elméleti fogalommá válik. Felvetődött itt jónéhány olyan kérdés is, amely nemcsak erre a témára tartozik, hanem átcsap más témába is.így például a tempó-ritmus, a beállitás feltétlenül hozzátartozik a fizikai közérzet problémájához. Minél több konkrét kérdést vetünk itt fel, amelyeken keresztül ki lehet majd tapintani a szerző arculatát, annál konkrétabban fogunk gondolkodni. De ha elvontan beszélgetünk a szerző arculatáról, akkor csak távolabb kerülünk rendezői munkánk sajátosságaitól." - 28 -