Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

A szerző arculata

A következő felszólaló érdekes ellenvetést tett LvovAnohlnnak azzal a megállapításával kapcsolatban, amely szerint a moszkvai Művész Szinház alapjában véve a szerző színháza. A hozzászóló szegült vannak rendezők, akik különböző szerzők darabjait viszik szinre,sok ilyen darabot rendeznek, . közben eltelik jó néhány év s az ember nem tud rájönni, tulajdonképpen melyik is a rendező témája. Szinre vitte az egyik darabot, a másikat,a harmadikat, de nem látni, mit vitt beléjük önmagából.Ebben áll Lvov-Anohin tételének vitatható volta. Szerinte minél változatosabban nyilatkozik meg a rendező a szerzőkben, annál jobb. De van rendezői és van színészi átalakulás, és nagyon jó, hogy kitűnően át tudnak alakulni, de minden nagyszerű átalakulásuk mellett is megvan a maguk témája

. Ezért áll fenn az a veszély, hogy az ember belefeledkezik a minden szerzőnél, minden rendezésnél jelentkező különbségbe és ezzel elveszítheti a maga rendezői témáját. Itt tehát a hozzászóló szerint világosan ki kell mondani: végső soron mindent a rendező világnézetének teljessége és főfeladata hat át és határoz meg, nem pedig a szerző, minthogy a rendező bizonyos fokig mindig maga alá gyűri a szerzőt. Vajon Sztanyiszlavszkij nem gyürte-e saját százada alá Beaumarchais-t és nem gyürte-e egy adott társadalmat szolgáló szinház, a Művész Szinház alá? Hiszen a Figaro házasságát másképpen is lehet rendezni. Amikor azt igyekszünk bebizonyítani, hogy Sztanyiszlavszkij, a rendező változatos arculatu volt, akkor felsoroljuk: Lángoló sziv, Figaro házassága, Páncélvonat stb. Igen, ezek az előadások mind különböznek egymástól, de hasonlítanak is egymásra, mert a Művész Színházban kerültek szinre, mert valamennyit a művészetnek ugyanaz az értelmezése szülte. A felszólalást heves vita követte. Megkíséreljük ezt a vitát eredeti formájában visszaadni. Alekszej Popov

: "Ez vitatható kérdés és azzal függ össze, hogyan értelmezzük a főfeladatot. Talán ez valami - 29 -