Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

A szerző arculata

net, amelyben Nyíl bevallja Tyetyerevnek, hogy szerelmes Poljába, s közben nem Is sejti, hogy Tyetyerev is szereti a lányt. Ebben a jelenetben igen eleven az érintkezés: a két szereplő kapcsolatban áll egymással ós figyeli egymást. De milyen bonyolultan fejlődik az érintkezésnek, az ösztönzésnek és az érzékelésnek ez a folyamata: mindegyikben a saját sorsán, a saját ,második sikján* »saját pszicho-fizikai közérzetén keresztül. Itt, ebben a példában egészen sajátos jellegű az érzékelés és sajátos természetű az érintkezés. Amikor elgondolkodom, hogyan kellene átszerveznünk a színészek nevelésének rendszerét az Állami Szinmüvészeti Főiskolán, ugy rémlik, hogy a »hallgatási zónáknál* kell kezdeni a dolgot.Hogyan ébresszük fel a szinész emberi természetét a hallgatási zónákban, miként tanítsuk meg a színészt, hogy lángra gyulladjon partnere szövegétől.Sztanyiszlavszkljnak van egy nagyszerű meghatározása a színészi temperamentumra: az igazi, valóban ösztönös temperamentum mindenekelőtt a lábakban jelentkezik

. Ha a szinész csak,vállig izgul', akkor ez csupán beszédapparátusában mutatkozik meg; ha ,övig izgul*, akkor már két keze is bekapcsolódik a cselekvésbe. Azt az esetet pedig, amikor a szinész nem tudott egyhelyben állni, Sztanyiszlavszkij igy jellemezte: Ez az igazi temperamentum! - a lábakban mutatkozik meg. A szinész nem képes a helyén maradni. Ez csak akkor jöhet létre, ha a szinész érzékelése mindent magábaolvasztó erővel fogja át a partner gondolatait, következésképpen a színésznek van kópzelőereje - s ez a lónyeg. Hogyan érzékeli az ember az összes jelenségeket, eseményeket, tényeket, milyen mértékben, milyen fokon? Ez alapvető momentum. De miért kell ennek alapvetőnek lennie a szerző arculatának meghatározásában? Azért,mert ez az alapvető momentum a színészi alak születésének szerves folyamatában, tehát alapvető a szerző arculatának meghatározásában is. - 27 -