Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

A szerző arculata

veszet egyre jobban közeledik egymáshoz. Nagyon fontos,hogy a rendező megértse és megérezze a szerző világszemléletét és világnézetét. Mindez természetesen a szerző temperamentumával függ össze: mire irányul ez a temperamentum a szerző egész, alkotőmunkásságában és mire a szerző adott müvében, milyenek az adott mü emberi jellemei. Ez az egész kérdéshalmaz hozzásegit bennünket, hogy tisztázzuk a kapcsolat természetét és az érzékelés természetét, az adott konkrét mü tempó-ritmusát és ,magját». Ha egy rendező például nem rendezett még Gogol-darabot, nem volt kapcsolata Gogollal, akkor elméletileg, ,gondolati* uton nem értheti meg Gogolt, Gogolt csak akkor lehet megérezni, ha megérintjük egész alkotőmunkásságában rejlő »robbanóanyagát». Itt nagyon fontos kérdés: hogyan látja a szerző a világot ? Mert minden drámaíró a maga módján látja. Ez nemcsak a klasszikusokra vonatkozik, hanem Pagogyinra, Jurij Olesára, Katajevre vagy Vszevolod Ivanovra, Alekszej Arbuzovra, Viktor Rozovra, Vszevolod Visnyevszkijre stb, is, A szerző arculatának feltárásában nagyon fontos a nyelv, ennek képszerüsége és stilisztikai alapja. Sokkal fontosabb azonban az érzékelés, mert ez összefügg a szerző világszemléletével. Ennél a kérdésnél szeretnék megállapodni. Itt többen vitatták Lvov-Anohin téziseit. Számomra azonban teljesen érthető a gondolata. Az érzékelés jellegét nyilván nem szabad elszakítani a visszaadás jellegétől, mert ez mesterséges dolog lenne, ügy is szoktuk irni: ,az érzékelés és a visszaadás jellege» az adott szerzőnél, minthogy ez kölcsönösen összefügg és a visszaadás teljes egészében az érzékelés jellegétől függ, S ha az egyik esetben az érzékelést helyezzük előtérbe, a másik esetben pedig a visszaadást, ez is olyan momentum lesz, amely meghatározza a szerzőt. Emlékeznek Nyil és Tyetyerev jelenetére a Kispolgárokban, a ,bumeráng»-beszélgetésre? Ez az az éjszakai jele- 26 -