S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

egyeznek a valósággal. De mégsem ezekben rejlik a lényeg, nem ezek a tipikus vonások"^. A "meghatározott társadalmi erők lényegét" ehhez hasonlóan rosszul egyéniesitő módszerekkel a szovjet művészetben szerencsére egyre ritkábban találkozunk - túlságosan nyilvánvalóvá vált már antiesztétikus jellegük. De elvileg még korántsem tűntek el a művészi gyakorlatból, ha más, differenciáltabb formában jelennek is meg. Lássuk,mit ir erről Sztanyiszlavszkij: "Más színészek finomabb és alaposabb megfigyelőképességgel ki tudják választani a kereskedők, a katonák, az arisztokraták,a parasztok egész tömegéből az egyes csoportoka

t« vagyis a katonák között megkülönböztetik a sorkatonát és a gárdistát, a huszárt és a gyalogost, a tisztet és a tábornokot. Érzékelik a kereskedők között a szatócsok, a vásári kereskedők, a gyárosok közti különbséget. Az arisztokraták közt meglátják az udvarit, a fővárosit, a vidékit, az oroszt és a külföldit stb. Ezeknek a csoportoknak a képviselőit aztán felruházzák a rájuk jellemző tipikus vonásokkal"®^. Az ilyenfajta illusztrálás még mindig igen gyakran előfordul művészeink munkásságában. Lássunk erre egy példát. Hejfic filmrendező tehetségre valló filmjében,A Rumjancev-iigy-ben a nyomozószervek két tisztje szerepel. Ábrázolásuk természetesen nem olyan primitiv, mint több más film hasonló jellegű, elvont figurája esetében. Első pillantásra a müvésziesség valamennyi jegyét megtalálhatjuk bennük: az egyéni jelleget és egyúttal a tipikusságot, a jellem szerves egységét stb. De csak első pillantásra. A '' K.Sz.Sztanyiszlavszkij. A szinész munkája. II.r.Müveit Nép Könyvkiadó, 1951. 41-42.old. 8

/ U.o. 42.old. 22 -