S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

valóságban a régi sémával van dolgunk, csak differenciáltabb formában /"a rossz nyomozó" — lélektelen ' bürokrata, "a jó nyomozó"- az emberi lélek bölcs ismerője/. Még a kiváló színészek tehetséges alakitása sem tudja eltakarni ennek a sémának csontvázát. Nem segítenek a rendezői ötletek sem - az eleven részletek, amelyeknek életet kellene önteniök a sémába. A séma, mint egy sötét folt a falon, minduntalan előtűnik az "

individualizálás" színeinek szivárványa mögül. De mikor beszélhetünk igazi művészetről? Mikor sikerül a művésznek megtalálnia az általánosításban azt a mértéket, amely a művészi igazság területére vezet el bennünket? Forduljunk ismét Sztanyiszlavszkijhoz. Erről a következőket irja: "A jellemszinószek harmadik fajtájának még kifinomultabb megfigyelőképessége van. Ezek a színészek az általános katonák tömegéből, sőt a sorkatonák sokféle fegyverneme közül is ki tudnak választani valamilyen Ivan Ivanovics Ivanovot és ábrázolni tudják sajátságos, tipikus jellemvonásait, amelyek egyetlen más katonában sincsenek meg. Az ilyen alakítás kétségtelenül: katona "általában",minden bizonnyal sorkatona is, de ugyanakkor Ivan I/anovics Ivanov is"^. Bölcs megállapítás ez, amelyet az egész művészeti gyakorlat igazol! A realista művészi kép természetéből következően mindig egyéni? egyúttal azonban megtestesitéso, eredménye annak, hogy a művész alaposan megismerte az élet lényegét, értelmét, sok-sok ember általános, közös vonásait. Az ala

k - a művész felfedezése

. Nem kaphatja meg készen, másodkézből. A művészet nagy mesterei nem véletlenül hangsúlyozták mindig, hogy az eredetiség nem ismérve, hanem lényege a tehetségnek. Sztanyiszlavszki

j. A színész munkája. II.r.42.old. - 23 -